Huszárland

Egy Formula-1-es versenyző egyszer azt mondta, "éld úgy minden napodat, mint ha az az utolsó lenne".

James Hunt élt ezekkel a szavakkal. És jól mondta, Ő ugyanis így élte az életét F-1-es autón kívül és azon belül is. Érdekes elmélet ahhoz képest, milyen ma az autóversenyzés. Ma egy pilóta nem engedhet magának egy szál cigarettát sem, nem, hogy drogokkal és egyéb élvezetekkel vegye magát körül. Szóval egy ilyen pilóta ma már nem létezhet. De 1976.-ban még igen is voltak ilyenek, sőt a versenyzők nagy része így élt. Viszont akkor még minden versenyen 20% esélye volt annak, hogy nem fejezik be élve a futamot. Nem voltak még olyan biztonsági rendszerek az autókon mint manapság. Egy guruló koporsóba ültek be minden versenyhétvégén a versenyzők, kockára téve életüket a saját szórakoztatásukra.

Igazi hősök voltak ők. Egy olyan korban éltek, mikor nem a milliméterre megtervezett autókkal az ezredekért harcoltak és tökéletesen tudták szinte robotként az összes pálya összes kanyarját. Nem az volt, mint manapság, hogy egy lélegző kiborgot gyártottak le egy-egy csapatnál és mikor kifejlődött beültették a szuperszámítógépnek számító autóba és a tökéletes robot-robot kapcsolat létrejöttével megnyerték a Világbajnoki címeket. Egyszerű emberek voltak, akik egy jókora nüansznyival jobban vezettek, mint embertársaik. Az akkor, a '70-es években még csak egy 20 éves sorozatnak számító Forma-1-be jutottak be ezek az emberek, akik tényleg emberek voltak emberi viselkedéssel és nem határozta meg szóról szóra semelyik versenyzőnek sem a csapata, hogy mit mondjon egy-egy sajtótájékoztatón. A boxban bagóztak a pilóták. Belegondolva és az új élményem hatására melyet egy film segítségével szereztem, szívesen megnéztem volna ezeket a Hősöket élőben munka közben.

De mi is volt ez az élmény? Valószínűleg már kitaláltátok, hogy a Rush (magyarul Hajsza a győzelemért) című filmet néztem meg és letaglózott. Két Forma-1-es pilóta James Hunt és Niki Lauda párharcáról mesél egy röpke 2 órában, de lehetett volna sokkal hosszabb is én élveztem volna. 
Mint ismeretes Forma-1 rajongó vagyok, így nagyon érdekelt ez a film még akkor is ha a bemutatott korszakban én még gondolat sem voltam. Nagyon király film. Nagyon. Fenomenálisan mutatja be két versenyző rivalizálását a pályán és a való életben is. Két egyszerű ember, akik tehetségük miatt lettek akkora versenyzők. Egy történet két olyan emberről, akik közül az egyiknek majdnem derékba tört a karrierje, de az árokból felállva tobább tudott küzdeni majd a végén kiderül ki kerül ki győztesen.

Riválisok, de nem ellenségek. Nincs jó és rossz karakter. James és Niki is ugyan úgy szerethető és utálható is, a néző dönti el, hogy melyik a szimpatikusabb. Persze ha el akarja dönteni. Igazából mindkét ember tesz ellenszenves és jó cselekedeteket is, nem csak másokkal, de egymással is. Én úgy éltem meg, hogy folyamatosan változott bennem a rokonszenvesebb karakter kiléte, egyszer Niki másszor James tett emiatt, de a végére mindkettő egyforma szintre emelkedik és ezt gyönyörűen összehozták a készítők. 
A szereplők nagyon odatették magukat. A Nikit játszó Daniel Brühl kiköpött mása az igazi Laudának. Emellett annyira jól játsza a megfontolt, de mégis megszállott osztrák versenyző szerepét, hogy az elképesztő. A németes beszéde nagyon el lett találva (még mindig olyan a német nyelv, hogy azzal egy világot meg lehet hódítani), imádtam a karaktert és nagyon tetszettek a dumái. Chris Hemsworth, a Huntot megformáló színész pedig szintén legalább olyan jól alakítja az angol playboy szerepét, a folyamatosan cigin (és igen néha cicin is) pampogó "Szupersztárt", aki ha nekem kicsit ellenszenvesnek is érződött az elején, amit Nikiért tett szépen billentette a lécet a szimpatikusabb felé és mint mondtam a végére teljesen egy szintre kerültek a karakterek. Egyéni vélemény, de nekem szimpatikusabb volt Lauda, mint Hunt, legalábbis ebben a fimben. Az a kimért zseni, aki majdnem egy égő autóban lelte halálát, de azzal a küzdeni akarással az éledben maradásért, amit láthatunk a vásznon nekem jobban bejött az angol tehetséggel szemben. De végül is ő is egy olyan karakter, aki megérdemli a közönség tetszését, azért, hogy ő egy saját csapattal az összes megelőző kategóriát végigjárva kerülhetett be a király kategóriába, majd ahogy az első kudarc után, hogyan áll talpra James. Ahogy a végén Niki is elmondta, Hunt volt az egyetlen ember, akire egész életében irigy volt. Tehát kiderül, mennyire nem riválisok a pályán kívül, de mégis ott van benne az irigység is, hogy valamiben mégis jobb nála. 

A szereplők nem lettek volna ilyen impresszív hatással rám ha nem lett volna a látvány és a hangok. Egyszerűen nincsenek rá szavak milyen jól megoldották a megjelenést. Folyamatosan történik valami, az események csak úgy pörögnek egy-egy verseny alatt, majd jön néhány lágyabb jelenet, amiben betekinthetünk a pilóták magánéletébe, hogy mit éreznek mit és hogyan látnak a világból. 
A futamok persze semmit sem érnének anélkül a zene nélkül, amit a motorok és azok dübörgő hangja kelt. Fantasztikus az a munka is, amit Hans Zimmer végzett, mert az autók zenéje mellé olyat komponált, ami tökéletesen illik mellé. Nem hiába lett ő a zenei résszel megbízva, mert kegyetlen jó hangzása van a filmnek. 

Tátott szájjal néztem végig az egész filmet és nem a felirat miatt. Szó se róla szinkronnal is megnézném, de az nem biztos, hogy ilyen jó lenne. Elképesztő alakítás, fenomenális megvalósítás és elcsodálkoztató jelenetek tömény benzingőzzel fűszerezve és ragyogó formában tálalva 2 órányi izgalom keretében. 

Aki szereti a Formula-1-et, annak kötelező, aki pedig csak egy jó akció drámát akar nézni az is megtalálja benne azt a varázst, ami elkápráztatja.

Ha erről nem ugrik be ez a régi film akkor segítek, navik.

Ha erről sem ugrott be mi ez a film, akkor azért, ha eszedbe jutott, azért, ha még szereted is akkor azért olvasd tovább, bár ezutóbbi csak óvatosan.
Szóval az Avatar. Igen most jöhet az, hogy "még csak most nézted meg?" vagy hogy, "minek írsz erről ezer éves film?" című kérdések, de igen, 2009-es filmről beszélünk, amikor az Avatar-t említjük és már egy ideje 2013-at írunk. Szóval kicsit lemaradtam, de sosem voltam nagy filmes, így nézzétek el nekem ezt a potom 4 évnyi lemaradást.
Ha ez megtörtént, akkor bele is kezdenék. Egyébként én a bővített változattal találkoztam, ami mint megtudtam, olyan részleteket tartalmaz, ami a mozifilmben nincs benne. Ha az alap mozifilmet néztem volna, lehet nem igazán értettem volna a történetet, annyira gyorsan belecsapnak a közepébe. Szóval tényleg jól jött az, hogy egy bővebb számomra érthetőbb verziót láttam. 
Van ugye az emberiség az évszázadok óta az általuk sanyargatott Föld nevű bolygón, ami kevés nekünk, mert mint azt már ma is tudjuk fogyóban az energia a glóbuszon és kell más forrás. Mivel a filmben szereplő emberek az alternatív energiaforrásokban nem hisznek vagy csak nekünk nem mutatják meg, hogy már azt is elpazaroltuk (csak tudnám, hogy pazarolnánk el a napenergiát, mindegy), így egy másik bolygón kell keresnünk felhasználható energiát, hogy folytatódhasson a fajunk további zavartalan élete. Szerencsére vagy sajnos a filmben ennek az új Földnek a keresési folyamatát nem kötik az orrunkra, így újabb érdekes információktól esünk el és később sem magyarázzák el, hogyan bukkantak erre a rengeteg energiával rendelkező bolygónak a nyomára. Ha már 3 óra tessék ezt is elmesélni.
Főszereplőnk egy katona, aki valamilyen úton-módon gerinc sérülést szenvedett és lábait nem tudja használni. Hogy hogyan és miben (valószínűsítem azért, hogy háborúban) vesztette el járó képességét arra nem derül fény, de mivel megszólalásig hasonlít ikertestvérére, aki nem katona, azonban már nincs az élők között és helyettesíteni kell, pont jó lesz a feladat elvégzésére. De milyen feladat? Mivel, mint később kiderül megvan az energiadús célbolygó és már tudósok és katonák is dolgoznak a fedélzetén oda kell emberünknek mennie, de furcsamód nem katonának. Ezen én is nagyot néztem. Helyette mivel a halott tesó tudós volt, neki is tudósnak kell állnia, hogy helyettesíteni tudja mivel a génjeik is egyeznek. De miért is kell ez? 
A bolygón, amit Pandórának hívnak, van egy olyan anyag, ami sokkal-sokkal nagyobb energiát rejt mint akármelyik földi forrás. De van egy naviknak nevezett nép, akik pont ezen a sok jón laknak. Két verzió létezhet a megszerzésre, diplomáciai út, ami a tudósok által preferált, vagy a csihi-puhi, ami a film rossz arcú figurája a tábornok verziója. Amikor először látjuk, a veteránok már akkor rájöhetnek, hogy ő lesz amolyan főgonosz a filmben. De a kezdők is rájöhetnek pár jelenettel később, mikor főhősünket megszeretné nyerni ügyének. A tudósok viszont navibőrbe öltözve tárgyalnák meg az őslakosokkal a dolgot. Itt megint egy olyan rész, ami nem került megmagyarázásra, hogyan állították elő azokat az alternatív testeket, vagy honnan szerezték? A katonánk élvezi, hogy újra futkározhat egy kék törp akarom mondani óriás testében. Itt értem miért nincs elmagyarázva, hogyan is csinálják ezt, mert főhősünk elmeséli, az ő agya mennyit tudott a tudományos dumából felfogni. Ez jól jön ki, mert valószínűleg a néző sem értené ezt a dumát. Hátvédnek alkalmazzák a Jake nevű katonánkat, de később mégis ő lesz az, aki a navik közé keveredik és befogadják az ég országából érkezőt.

Érdekes egyébként a további történet, a főszereplő jellemfejlődését nagyon szépen szinte pontról pontra végigkövethetjük, ahogy a hagyjatok békén a hülyeségetekkel szintről, a navik vezérévé válik. Hosszú rögös út, amit a filmben végig is nézhetünk. Persze a végén happy end vár, de ne szaladjunk ennyire előre.
A diplomáciai módszer nem válik be nem akarnak arrébb költözni a kékek, így marad a csihi-puhi dirr-durr csitt-csatt bimm-bumm, ráadásul egy epikus csatában. A navik bármi áron megvédik földjüket, még akkor is amikor minden kötél szakad. Szép történet az élni akarásról és az ősi föld megvédéséről, de fura hogy ez pont egy amerikai film. Mintha pont ők lettek volna, akik a 18. században az őshazájukról "küldték" volna el az indiánokat.
Ehemm...
Viszont itt nem aratnak akkora sikert, még a nagy rakétáikkal és golyószóróikkal sem, de érdekes összefüggés szerintem. Egy mindenre elszánt őslakos sereg némi fortéllyal legyőzi a csúnya embereket az ég országából, akik gonosz módon le akarták őket igázni az energiahordozó miatt. 
Manapság is ezt csinálja az USA. Csak manapság az a különbség, hogy, amit akar azt megszerzi, mert olyan hadereje van, amivel nem sok dolog tudja felvenni a harcot. Ha olaj kell nekik a Közel-Keletről, megszerzik. Valahol felkelés van, leverjük. Legalábbis a film készítésekor ilyen volt az ország, de nem tudom manapség mennyire változott. 
De ez a film egy jó kis görbe tükröt állít az amerikai nép elé, de szerintem a fel sem vette észre benne ezt, hogy önmagukat látják, amint le akarnak igázni egy náluk alacsonyabb rendűnek vélt fajt, csak azért, amin ülnek. Ez pedig kivételesen nem olaj, valamivel fel kellett cserélni ne legyen annyira nyilvánvaló, mert akkor nem adtak volna James Cameronnak 237 millió dollárt az elkészítésre. 

Viszont amire még elment ennek a nagy pénznek a jó része az a látvány elkészítése. Nem 3D-ben néztem, de így is eszméletlen mit hoztak ki belőle. Ámulsz és bámulsz a film képi megjelenésén. Embertelen jól néz ki. Igaz néha nagyon azt a hatást kelti, hogy egy animációs filmet nézel, de annak sem utolsó. Sőt.

Szóval jó film ez az Avatar. Felszínesen tekintve egy látványos, beleásva rejtelmeibe pedig egy elgondolkodtató és érdekes film is tud lenni ezzel a történettel. A 3 órás játék idő alatt szerintem szépen keretbe foglalták a történetet és nincs szükség folytatásra, igaz vannak benne kérdések, de így utólag belegondolva lehet direkt hagyták ott, képzeljük bele önmagunkat még jobban? Lehet, de ha idáig eljutottál az olvasásban, Te is részese lehettél annak, hogy milyen is az mikor az író megy át egy kicsi nézőpontváltozáson és fejlődésen egy történet során.

Na igen, ennek is vége szakad egyszer...

"Itt van az ősz, itt van újra..."

mondja Petőfi és ez így is van általában, mikor az augusztus hónapnak vége szakad. A kedvenc évszakom a nyár, azért is visel meg ha vége szakad, de sajna ilyen egy év a Föld nevű bolygón, hogy ezen a féltekén 4 évszak váltja egymást, hol gyorsan, hol soha véget nem érőnek tűnik egy-egy évszak. De a nyár olyan évszak, ami valahogy mindig gyorsan vált őszbe, majd télbe. Nem szeretem a telet. Hideg, fagyos, havas és olyan néha, mint egy rossz álom. Korán sötétedik, későn kel a Nap és ez nyomasztó, nekem. Már az ilyen érzést vált ki belőlem, hogy erre az évszakra gondolok, pedig még nagyon messze van, bár ha jobban belegondolok annyira nem. Lassan már újra pulcsi és hosszú nadrág szükséges, majd pedig a kabátok is kellenek, hogy ne fagyjunk meg az utcákon. 
Eljött a szeptember újra, számomra már 21. alkalommal. Ebből 14 szeptember iskolával kezdődött és most jön a 15., vagyis életem 70 százalékát iskolában töltöttem. Na, de ne menjünk bele a számokba. Számomra minden nyár a szünettel egyenlő, még, így nekem is vegyes érzések cikáznak a fejemben, mikor közeledik a szeptember. Iskola. Idén mit tartogat majd? Fura dolog tudom, de egy kicsit minden diák várja a sulit. Annó én is mindig vártam. Egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. :)

Arra igaz nem emlékszem, mi volt a legelső évben, talán arra, hogy "anyaaaa, én nem akarok iskolába menniiii" és mivel akkor még őszinte ember voltam, mint József Attila, ezt én is egy toporzékolással nyomatékosítottam. Az első napomra az iskolában sajnos nem emlékszem. Ahogy ismerem magam eléggé, még a többieknél is jobban meg lehettem illetődve, hogy "mit keresek én itt és mi ez a...?, hmmm nem is rossz hely". A kedves tanító nénik aztán sikert értek el nálam és nagyjából az összes akkori osztálytársamnál és belopták magukat a szívünkbe. Egy-két kép dereng így visszagondolva, de nem sok sajnos, elég régen volt. Rosszalkodó osztálytársak, megszeppent arcok, köztük én is, vidám figurák és persze egy osztályterem, amire viszont emlékszem. A 3-as terem egy tv-vel a sarokban zöld táblák, felettük matematikai műveleteket és számokat ábrázoló poszterek, a falakon polcok könyvekkel, egy ábécé és a sok-sok kis töpszlinek való padocska élükön a tanító nénik asztalával. Csodás dolog volt 4 évig ott képződni és nagyobb fiúcskává válni, majd a felső tagozat diákjává lenni. Majd ott újabb élmények vártak, újabb 4 éven át. Először is új termet kaptunk és egy újdonságot, amit emlékszem félve közelítettem, mégpedig a termek váltása. Immáron nem egy vagy maximum 2 terem között kellett váltogatnunk a helyzetünk egy-egy óra miatt, hanem sokkal több jött számításba. Kicsit tartottam tőle, hogy hogy oldjuk meg, de mint kiderült sikerrel tettük meg ezeket a lépéseket. A két tanító nénit pedig egy osztályfőnök váltotta fel és a csuda dolgok folytatódtak, a tanulás magasabb mederbe ért és a csodákból lassan tudás és megmagyarázott tények és valóság kezdett formálódni. 
Ennek teljes beteljesülése, a gimnáziumban folytatódott. Még jobban emelve a szintet. Akkor a gimnáziumtól is legalább annyira rettegtem, mint az általános iskola első napjától, de nem bántam meg. Négy hosszú éven át kupáltak a tanárok, hogy érettek legyünk. Ottani utunk egyengetésében megkaptuk az iskola legjobb osztályfőnökét, akinek mi voltunk ott az első és utolsó osztálya, így nagy szerepet játszottunk mi is az Ő életében nem csak Ő a mienkben. 
Majd ezután jött a főiskola. Távol itthonról, nem csak egy másik városban, egy másik megyében. Attól is nagyon tartottam. Mit össze izgultam azon a nyáron is, hogy mi lesz velem ott. De az ottani történetem még nem ért véget.

Szóval az iskolát lehet várni és nem várni. Én volt, hogy vártam, volt, hogy nem. Ahogy megszokja az ember a környezetét, annál jobban érzi magát ott és mondjuk annál jobban várja jelen esetben a sulit. Talán azért várjuk a sulit, hogy újra találkozzunk a nyáron nem látott ismerősökkel, de lehet van, akit az hajt, hogy újra iskolapadba üljön és újabb ismereteket szerezzen. De szerintem nincs olyan épeszű gyerek, aki a számonkérések miatt várná. :D 
A tanulás sok macerával jár, de így még mindig több szünetet kapunk, mint azok, akik már dolgoznak és ezt meg kell becsülni. 

Az elmúlás vagy ahogy Petőfi mondta versében inkább csak alvás, ami történik ősszel és télen nekünk diákoknak egy új dolog kezdete. Egy új tanév és talán más új dolgoké is. 

Nekem tavaly egy új szerelmet hozott, ami azóta is tart. Szeretlek Anikó <3

Mi is történhetett ezen a napon? Egy óriási vágyam teljesült, nem is akárkinek a jóvoltából. 

Mindenkinek vannak olyan álmai, amik ha beteljesülnek, jöhet utána bármi, égzendülés, földindulás, 2012. december 21., boldogan fog visszagondolni az életére és ott lesz pár olyan pillanat, amit semmi pénzért nem hagyott volna ki. Nekem már több ilyenben is volt részem, de a vasárnapi élményem a dobogó második fokáig kúszott fel. Egyébként pedig az első helyen álló személy, az én szerelmem segítségével sikerült ezt az élményt megvalósítani és átélni.
Hogy mi is ez az óriási élmény számomra? Csak annyi, hogy élőben a helyszínről Mogyoródról megnézhettem a Formula-1-es Magyar Nagydíjat. Az olvasóim is biztos tudják mekkora F-1 fan vagyok, így rájöhettetek mekkora élmény lehetett testközelből átélni a hangulatot és azt ahogy Lewis Hamilton vagy Fernando Alonso elszáguld előttem. Felejtehetetlen élmény főleg úgy, hogy a kedvesem is ott ül mellettem és szurkol ha nem is nekik, hanem Vettelnek. 

De hogy is indult a nap? Hajnal 6-kor kelés, mert fél 7-kor megy a vonat. Egy gyors reggeli, ami nagyon kellett és már indulunk is. Vonatos zötyögés kb. 2 órán keresztül, de megérkeztünk Gödöllőre. Eddig is élveztem minden percét az útnak, de ezután, mikor felültünk a Hungaroringre induló buszra indult meg igazán a nyálelválasztásom és kezdett tudatosulni bennem, hogy mit fogok ma látni. Még félórás buszos utazás és odaértünk. Leszálltunk és egy nagy mező mögött megpillanthattam a pályát övező beton falat. A kapu felé tartva emlékek százait láttam megjelenni a falon, amik értékesek, még akkor is ha valakinek egyszerű falfirkák. Majd a dimbes-dombos séta után annak az élménynek én is része lettem. Elértük a kaput és máris a temérdek F-1-es cucc közepén voltunk. Sapkák, pólók és minden a Formula-1 körül forgott. Minden. A GP3-as futamra értünk oda és annak kezdetet előtt 2 perccel foglaltuk el a helyünket, ami a célegyenes elején volt, egy silver lelátóban és annak is a 6. sorában, szóval nem volt messze tőlem az élmény. Megnéztük azt a futamot és egy sétára indultunk. A ruházatok mellett a kajakínálatot is megtekintettük, ami viszont a mélypontja a dolognak. Szegény külföldiek, akik rá vannak kényszerítve ezekre az árakra. 
Visszatértünkre épp a GP2-es futam zajlott, majd a Porsche Super kupa résztvevői vonultak a pályára. Utánuk még egyszer megjártuk a tömeget utolsó bajaink elvégzésére. De hogy a reggeli 5 perces sétát, akkor 30-35 perc alatt tettük meg az is hót ziher. Az a mérhetetlen tömeg, amiben alig hallasz magyar szót, pedig Magyarországon vagy. Viszont a versenyzői parádé végére visszaértünk. Majd megkezdődött A Futam. Szép lassan felálltak a rajtrácsra a szerelők, majd jöttek a pilóták is szebbnél szebb járgányaikkal. Már ez is egy élmény volt számomra látni ezeket a pilótákat nem, hogy utána versenyezni. Egymás után érkeztek a pilóták és gurították őket a helyükre. A két Gripen a fejünk felett csak ráadás volt. Na meg a helikopterek a kamerákkal. "Integessünk anyunak!" :D
A verseny információnak pontos követésének nem ez a legjobb módja, hogy ott ülünk a lelátón. A kivetítők segítenek, de ha előtted elszáguld egy autó nem azt fogod nézni, hogy Vettel hány tizedre van Hamiltontól, hanem azt, hogy előtted száguldanak el. És az élmény, hogy előtted száguldanak el. Hogy előtted. Száguldanak el. Tőled nem messze. Ezt hívom én élménynek. A futam olyan volt, amilyen, nem egy túl izgalmas, de nekem mindenképp egy óriási dolog. Hamilton győzelmének pedig örültem, bár Alonso 5. helye elkeserítő.

Ezek után a hazaút már csak egy séta galopp lett volna, ha van hideg vizünk meg kajánk. Előbbi a hűtőtáska tilalom, utóbbi a triplaárú kaják és a pokoli melegben megrohadó szendvicsek miatt következett hiány számlájára írható. Akkor kezdett el korogni a gyomrom mikor kiértünk a kapun, de a hosszú séta alatt, ami az erdő közepén lévő HÉV megállóhoz vezetett, az élmény feldolgozásával voltam elfoglalva, így még a napszúrás és a leégés következményei sem tudták a mosolyt az arcomról levakarni. Tényleg meleg volt, de hideg víz nélkül nem érünk sokat és ha az ember otthon hagyja a naptejet is... :D
HÉV-re fel, Gödöllőre útra fel. Ott szerencsére volt kaja normál áron és hideg víz is. Áldja meg az ég a gödöllői vasútállomás büféit. Onnan a hazaút már tényleg nem volt nehéz. 

Mindent összevetve egy hatalmasabbnál is hatalmasabb élményben volt részem vasárnap és ezt az én egyetlen szerelmemnek köszönhetem.

Köszönöm Anikó :) <3

Mit csinál nyáron az unatkozó diák? Hát dolgozni megy, de sajnos sok dolog tudja hátráltatni...

Nyáron én is ezt a vonalat követem már 3. éve, vagyis július hónapban megpróbálok némi plusz bevételre szert tenni. Van egy jól bevált hely, ahova járok dolgozni és az átlag diákmunkához képest jól fizetnek. Egy multinak dolgozni jó, persze ha nem egy Tesco-ról van szó, mert arról hallottam jót is rosszat is, bár még nem próbáltam milyen lehet. Viszont mivel a kellemetlen tapasztalatokból többet hallottam, így nincs is kedvem megtapasztalni. Tehát marad a egy másik multi cég, ami Hatvanban található. Ennél dolgozik az apukám is, így a bejutásban tud segíteni, mert hát itt is mit ebben a világban oly sok helyen, a kapcsolatok útján lehet ide meg oda bekerülni. Persze hivatalosan egy diákszövetkezeten keresztül kerülök be.

Bár ez mostanában nem megy olyan egyszerűen. Idén is jelentkeztem, hogy én elmennék nyári munkára, mint tavaly vagy tavaly előtt. A jelentkezéssel nyilván semmi gikszer nem volt, mert apám személyesen le tudta adni a papírjaim. Aztán vártam, hogy hívjanak a diákszövetkezettől. Július hónapra akartam vállalni munkát, de június vége felé sem jelentkeztek. Nem izgultam nagyon, mert tavaly is az utolsó utáni pillanatban szóltak, hogy "helló, holnap gyere már be bevezető oktatásra!" "-.- 
De jól van nem idegeskedem, inkább felhívom őket evvel kapcsolatban. Megtettem és június 27-én azt közölték, hogy kösz, de nem kellesz idén. Apám 10 éve dolgozik ott ahol és van egy kis reszpektje, így nem értettem a dolgot. Már le is mondtam a dologról, mikor július 4-én szólnak, hogy bocs mégis kellenél, mert egy hülye gyerek baszott oktatásra menni, így van üresedés. Juhúúú "-.- Viszont legalább mehetek. Aztán közölte, hogy "ha még ebben a hónapban szeretnék dolgozni holnap reggel 8-ra le kéne ugrani a gyárhoz", hogy üzemorvosi vizsgálatra küldjenek, persze az utazást oldd meg (te köcsög diák). Szerencsére az én imádni való édes drága egyetlen szerelmem ki tudott segíteni a szorult helyzetben és még el is viselte kirohanásaimat. Mert ugyanis voltak...
Lekértek minket (mivel többed magammal ácsorogtam ott), hogy jelenjünk meg a munkahely bejáratánál kerek 8 órakor. Azt ígérték egy óra az egész művelet. Persze azt nem említették, hogy 'az egész művelet' kijelentésbe a várakozás tartozik bele. Egy teljes órán át vártunk arra, hogy valaki bökjön felén, hogy nosza gyertek. Szerencsére eljött eme nemes pillanat és egy 3 és fél perces művelettel, vagyis 3 darab papíros kitöltésével be is fejeztük a dolgot. Egy kerek órát vártunk arra, hogy kitöltsünk 3 lapot. Három lap kitöltésére 1 órát. Kezdtem mérges lenni...
Ezek után közlik velünk, hogy erre a címre jussatok el és majd itt egy még a lap kitöltésénél is rövidebb idő alatt lezajló orvosi vizsgálatra kell mennetek. Nem egyszerűbb beküldeni minket a 30 méterre lévő ténylegesen az üzem területén tevékenykedő orvoshoz... Nem, nem keresd meg a város mélyen eldugott pontján elrejtett orvosi rendelőt és ott majd megoldják. Ott is egy óra volt a várakozási idő, de legalább letudtuk a dolgot.

Fura mód a betanítás napján nem volt semmiféle atrocitás, nem ordítottak a nálunk 3 évvel idősebb, de annál sokkal-sokkal feljebbvalónak képzelő diákszövetkezetesek. Lement bár furcsa volt, hogy a nap végén az eddigi tapasztalatokhoz képest nem kaptunk műszakbeosztást. 
Másnap ülök itthon és azon agyalok hol és mikor fogok dolgozni, ha egyáltalán fogok...
Majd csörren a telefon, és néé ki hív. Egy rövid bemutatkozás után mondja is, hogy nekem aznap éjszakára kellene bemennem dolgozni. Wut? Előbb nem ment volna az informálás? Mondjuk annak érdekeben, hogy kialudjam magam rendesen. De jól van megyek.
Bementem és becsülettel jártam dolgozni a megadott műszakban. Ma délelőtt értesít a műszakvezetőm, hogy holnaptól nem 4 csak 3 műszakban kellene mennem. Még egy WUT? És erről a diákszövetkezet nem akar értesíteni? Vagy majd holnap délelőtt mikor már dolgozom hívnak fel, hogy nem kell délelőttre mennem, helyette menjek délutánra... 

Nem tudom mi jön még ez után, de én nem merek már jót remélni ettől a szövetkezettől, amit kimondok a FürgeDiák iskolaszövetkezetről van szó. Nem értem a logikájukat és azt sem, miért akarnak átvágni vagy hasonlót csinálni velünk unatkozó diákokkal, de ez már sok, amit csinálnak...

F-1-es futam volt ma, mely érdekes volt.

Monaco. A csillogástól mentes, de a casinoktól bővelkedő kicsi állam Franciaország csücskében Nizzától néhány kilométerre a tengerpart mellett. Gyönyörű hely és terveim között van a meglátogatása. De az majd csak akkor ha egyszer meggazdagszom, mert nem olcsó hely. Na de itt ezen a hétvégén rendezték a 6. futamot idén. Forma-1-es viszonylatban idős verseny, a 60-on is túl van már, persze megszakítás nélkül. 

A szokásostól eltérően csütörtökön kezdődött a hétvége, mely előtt mindenki, aki számít meghozta a jachtját és a kikötőben csillogtatta ékességét. Ezeken melegítettek be a szabad és időmérő edzésekre a csapatok. Valószínű az összes tag. Két szabadedzés csütörtökön, amiket Rosberg vitt el. Nem volt megdöbbentő, de érdekes volt. Nem számítottam ekkora előnyre. Péntek party hard. Szombaton pedig kiderült ki indul a pole-ból. Érdekesebb volt, mintha sorsolással döntöttek volna. Csepegő eső és az intermediet gumik főszereplésével indult. Nem történt nagy meglepetés a fiúk hajtottak ahogy kell. A végére 3. főszereplővé lépett elő a slick gumi, ami végül Rosberg pole-ját és a Mercisek következő első sorát eredményezték. A kártyákat viszont még csak ekkor osztották le és a zsetonok is kiosztásra kerültek és a 9-es volt a legesélyesebb az asztalon. Az 1-es és a 2-es a második sort míg a 7-es és a 3-as a harmadik sorban figyelte az osztó kártyavetését. Senki sem tudta mire számíthat, de a pálya adottságaiból adódóan, vagyis, hogy az előzési esélyek a nullához közelednek tényleg nagy reménnyel vághatott neki a futamnak az Ezüst nyilak pilótái. 
Mindig izgalmasnak ígérkezik ez a futam, de idén (és tavaly is) az egész nem lett más, mint a monaco-i gyorsvonat körözése. Az első kanyar híres az ott történt fiaskókról, de idén ez teljesen elmaradt. Semmi nem történt az első fordítóban, annyira vigyáztak egymásra. Ami, egyfelől szép dolog, de persze nem ez a show, amit ez a pálya nyújtani szokott. Talán a gumik és a szélesre vett első szárny nagy szerepet játszik ebben, de tény, hogy ez tényleg nem volt más, mint egy vonatozás. Régebben lehetett azért előzni. Sőt. De idén főleg annyira kell vigyázni a sebezhető abroncsokra és az első szárnyra, hogy nem nagyon láttunk akciót. De idén még rosszabb volt a helyzet. 
Szóval a rajttól eljöttek szépen óvatosan. Azért volt egy kevés akció az 1. fordulóban is a hátsó régiókban, mint szárnyleszakadás és kisebb kocc-ok. Ebből ketten boxba is kényszerültek. Majd egy kis autóégés és ment tovább a vonat. Az első tíz 10 másodpercen belül követte egymást az első 25 körig. Vonatoztak nem volt semmi. A két jóval gyengébb technikájú az elején pórul járt pilóták gyorsabban mentek hátul, mint az első 10, ami ekkor  Rosberg, Hamilton, Vettel, Webber, Räikkönen, Alonso, Perez, Button, Sutil és Jean-Eric Vergne volt. Egy-két kukucskáláson kívül semmi sem volt. Unalmas volt. Aztán kezdődtek a boxkiállások. Ez sem hozott volna sok izgalmat egy-két kis helycserén kívül, ha nem jön Massa, aki egy az egyben lemásolta a szombat délelőtti balesetét, vagyis a célegyenesben két falnak is nekicsapta a gépét. Törmelék a pályán, így jön a safety car. Köröztek vagy 10 kört és jött az újra rajt. Semmi extra, mentek tovább, mint eddig osberg, Vettel, Webber, Hamilton, Räikkönen, Alonso, Button, Perez, Sutil és Vergne sorrendben. Ezután jött megint a vonatozás. Ezt próbálták a fiúk kicsit hígítani, amiből főleg Perez vette ki a részét az alagút utáni féktáv gyönyörűre vételével és egy-két előzés végrehajtásával. Buttont megetette és Alonso-t is majdnem, de a szabálytalan védekezés miatt később megszerezte azt a pozíciót is. Majd a nagy vonat közben a hátsó régió megint akcióba lendült. Chilton egy cseppet kiszorította a pályáról Maldonadot, de mivel fal szegélyezi a pályát így abban találta magát a venezuelai és nem kicsit lebontotta a korlátot is. Mivel a pályára fordult a gumifal, nem hogy versenyzésre, körözésre is alkalmatlan lett a pálya, így egy piros zászló szakította meg a futamot a verseny felénél. Ez azt jelenti, hogy felállnak a rajtrácsra és az autók szerelése megindulhat és kerékcsere is történhet. Ebből adódott a lehetőség, hogy a 2. kiállást megspórolják a csapatok és végig menjenek már kiállás nélkül. Ez egy negyed órás pihenő lett. Majd folytatódott a gumikímélés és a hosszútávú versenyekhez hasonló tempózás. Mentek körbe körbe és vonatoztak. Rosberg "mozdony" kicsit megint elhúzott és a "vagonok" sem váltogatták nagyon helyüket.  Alonso hátracsúszott Sutil ügyeskedése nyomán és Perez is előre mozdult. A biztonsági autó még egyszer megmutatta magát miután Grojean az alagút kijáratát elnézte és beleszállt Ricciardo kocsijába. Pár körös törmelék seprés után újra folytatódhatott a vonatozás, amit Perez zavart meg egy újabb előzési kísérlettel, melyet Raikönnen ellen intézett. Nem jött be széttört az első szárnya és ráadásul kiszakította a Lotusos hátsó gumiját. Kimi a boxba, Checo pedig kiállni kényszerült. A finn visszaesett, de nem adta fel pontszerző lett végül. A vonat Rosberg, Vettel, Wbber, Hamilton, Sutil, Button, Alonso, Vergne, di Resta, Raikönnen sorrendben ért be és a kilences egy arany kupát tehet a vitrinjébe a zsetonok mellé.
Egyébként a zsetonok tekintetében Vettel áll a legjobban mögötte Kimi és Fernando már nagyobb lemaradásban van. 

A monaco-i nagydíj mindig a kedvenceim közé tartozott, de ezek között a körülmények között nem volt valami élvezetes. Vonatoztak egy jót, de akció nem nagyon történt. Ennyire lehetetlen előzni sajnos. Nem a pálya hibája, mert régen láttunk nagy csatákat, de hókotróval nem lehet előzni ilyen szűk pályán. 

Kanada jön, közel vannak ott is falak, de legalább szélesebb a pálya és két értékelhető előzési zóna lesz. 

Említették, hogy torkos csütörtök van a Malom mekiében...

wild paper bag

Féláras akció, ki ne csapna le egy ilyenre? Oké, hogy McDonalds, de akkor is olcsóbb most.
Megyek is, mint aki jól végezte dolgát, ami tényleg így van, mert egy vizsgát minuszoltam egy 5-sel és gondolom megebédelek, mert korog a gyomrom és pont útba is esik. Meg persze csak kihasználom már hogy féláron vannak a dolgok a mekiben. Beállok a sorba, ami természetesen eszeveszett hosszú. A várakozási idő is van vagy 10 perc, de lehet 15 is. Megjegyzem már akkora tömeg volt, hogy ülőhelyet nem sokat lehetett találni és persze még előttem volt 70 ember, aki várta a kiszolgálást. Ők nem tudom hol találtak maguknak helyet, bár lehet leültettek valakit, hogy foglald a helyet majd hozom a hamit. 
Szóval a nagy tömegre való tekintettel és persze az, hogy nem szeretek egyedül enni ilyen helyen, arra az elhatározásra jutottam elviszem megvásárolt táplálékom és nem helyben hanem a kollégiumi szoba nyugalmában fogyasztom el. Ekkor sorra kerülök.

-Szia, mit adhatok?
-Szia, egy x és y menüt kérnék, de nagyot! Ja és elvinném.
-Bocsi a felirat is mutatja, hogy csak itt fogyasztásra vonatkozik a féláras akció. Sajnos nem!
-Egy zacskót sem tudnál adni? Majd én becsomagolom magamnak.
-Nem sajnos nem. Ja és a Smart kártyádat sem tudom elfogadni, mert az sincs benne az akcióban!
-(akurvaanyátokat) Akkor is kérném. Majd viszem a kezembe.
-Na látod az emberi leleményesség. Mindjárt hozom.
(namegakurvaanyádat)
-Itt is van. Sokkal jobban jártál így.
-És a krumplit hova tegyem a zsebembe?
-Ne legyél mérges nem én tehetek róla. Nem én találtam ki!
-Jól van na...

Eme beszélgetés után elhoztam a kajám és szégyenszemre a táskámba kellett belegyömöszölnöm a szendvicset és a kezem megtelt a krumpli és üdítő párossal. Ja a krumpliból nagyot kellett volna adnia erre egy közepeset kapok. Miközben sétálok így a koleszba azon gondolkodtam, hogy miért? Ott állt mögötte tornyokban a papírzacskó és kérdem én miért nem tudott volna megszánni egy nyomorult tasakkal, ami mondjuk 10 retkes forint lett volna kb nekik. Nekem meg 700 ha elvitelre kérem, mert akkor nincs fél áron. Az nekik mért jó ha ott eszem meg a kajám? Miért? Főleg akkor miért jó ha nincs is hely ahova leüljek és megegyem eledelem. Ebbe nekik mi a biznisz? Nagyobb lesz a forgalom? Én be nem állnék még egyszer abba a hosszú sorba...
Miért nem vonatkozik az akció az elvitelre kért kajákra? Mi abban a más, a zacskón kívül? A zacskó ilyen felbecsülhetetlen érték, hogy azt inkább hagyják tornyosodni, mintsem a sietségben lévő vevőnek odaadják, hogy ha más nem magának elcsomagolja. A zacskó mindenek felett. A papírzacskó érték, nem adunk bárkinek.
Lehet persze az volt a gond, hogy egy srác szolgált ki, mert a múltkori ilyen akciónál az egyik csaj adott egy zacsit, hogy majd én elcsomagolom. Meglehet, hogy akkor a főnökség sem ugrált mögötte. 
Végül is nem értem a logikát. Ne adjunk tasakot, hogy itt maradjon és fél órát várjon a kedves vevő arra, hogy akárhova leülhessen. De mint mondottam a zacskó érték. Nem szabad pazarolni, nem adunk nehogy a papírzacskó (ami még mindig újrahasznosíthatóbb, mint a műanyag) elfogyjon. Vagy a papírzacskó kidobása után olyan önkívületi állapotba kerül, hogy olyan eszmék mozdulnak meg benne, amik a világ elpusztítására késztetik. És ha sok zacskó összefog abból óriási Papírzacskó vs. Föld lakosai háború kerekedne ki, amiben a Papírzacskók, létszámfölényük miatt és mivel megtanulnák önmagukat újrahasznosítani és így megújuló sereget létrehozni, fölényes győzelmet aratnának.

Szóval a McDonalds csak meg akar minket védeni egy szörnyű háborútól és azért nem ad papírzacskót. Végre rájöttem. 
Szóval vigyázzatok a papírzacskókkal. Szeszélyesek és veszélyesek.

Igen igen végre itt van megérkezett, vagyis inkább visszatérek a Formula-1-hez, régen regéltem róla.

Régen volt és sajnos sok mindenről lemaradt aki csak engem olvas. Sajnálom. De az idő hiánya. 

Viszont most felelevenítem és az első 5 futam összefoglalója és az eddig látottak összegzése jön.
Mivel is kezdődött a szezon? Január végén, február elején minden csapat bemutatta autóját, amik első blikkre nem sokban tértek el a tavalyi koncepcióktól, bár egy-két szabály cseppet módosult, de nagyban nem változtak. Néhány helyen a csapatok felállása mutatott más képet. Csak a lényegesek. Hamilton, a McLarent lecserélte a Mercedesre, akik a veterán, Schumachertől való megválással tudtak helyet szorítani az angolnak. A hétszeres VB. győztesnek ideje volt elhagyni a pilótai pozíciót, megérett már rá. 2006 végén mikor elhagyta a sportágat azzal tényleg be is kellett volna fejeznie és nem kellett volna 2010-ben visszajönnie 3 évre szenvednie egy versenyképtelen autóval (mellesleg ami 2009-ben VB győztes volt). Schumi jól döntött 2006-ban a visszavonulással, helyet kellett hagynia a feltörekvő titánoknak. Segítőnek maradt akkoriban a Ferrarinál, de aztán azt is megunta. A Mercinek ha annyira segíteni akart elég lett volna a Pit Wall-on ülő ezüstkabátosok létszámának növelése is. De nem így történt, amivel a karrierjét eléggé beárnyékolta. 
Szóval Lewis Hamilton lett a 10-es rajtszámú Mercedes pilótája idénre. Hogy mi áll mögötte valójában, a pénz, vagy Hami tényleg új kalandra vágyott csak ő és a menedzsere tudhatják. 
A Mekinél így egy hely megüresedett, a feltörekvő Sergio Perez foglalt el. Button végre lehet ismét főnök egy csapatban. Vagy mégsem? 
A Ferrari nem változtatott a felállásán az Alonso Massa páros újra nekivág a címek begyűjtésének.
A Red Bull belilult az Infiniti érkezésével, de a jól bevált (?) pároson ők sem változtattak. 
Lotusosok pilótapárosa is változatlan Grojean új esélyt Raikönnen pedig új lehetőséget (?) kapott egy újabb VB címre. 
A téli tesztekből nem lehetett kiindulni, így mindenki a melbourne-i futamot várta. Én is.

Ausztrália, Melbourne. Esős szabad, félig esős időmérő edzés, érdekes futam. Senki nem gondolta volna, hogy Raikönnen a Lotusszal nyerni tud, de megcsinálták. Az idei Pirellikkel valahogy sikerült jól bánniuk és a 7. helyről nyerni tudott, Alonso a 2. helyen ért be, ami pedig tavalyhoz képest nagy előre lépés volt a Vörösöknek. Annyira nem volt izgalmas futam, de kiderült, hogy az idei gumik nagyon nagyon fáradékonyak és gyorsan kopnak. De az előző év végén ezt kérték a csapatok, bár az olasz gumiszállító kicsit tényleg túllőtt a célon. 

Malajzia, forróság, eső. És ha Sepang akkor sok eső. Sok víz, kicsúszások, balesetek, rossz döntések. Egy sajnos kijárt a Ferrarinak is. Alonso az 1. kör után kiesett szárnyának sérülése miatt. Csuron vizes a pálya, de Vettel haja tartott. Nyert és jóval a riválisok előtt. De nem volt szép az, amit Webberrel tett. Lehet a csapatutasítás mellett és ellen érvelni, de szerintem mivel ez egy csapatsport van helye. A csapatért dolgozzon a pilóta. És ha Webboval már közölték azt, hogy ez lesz a vége, és ő nyeri a futamot, akkor ez így csúnya volt vettel részéről. Lehet mondani, hogy a versenyző mindig nyerni akar, de a csapat a munkaadó. Bezzeg a Mercisek betartották. Így Hamilton megszerezte első Mercedeses dobogóját. A Mekik szenvedtek, így jó döntésnek kezdett bizonyulni a váltás. 

Kína, Shanghai. Majdnem a legtávolabbi kelet. Nagyjából száraz edzések Hamilton pole. Az első Mercis. De Alonso győzelem. Az első idén és összességében a 31. a 200. futamán. Erősnek tűnő Bikákkal, stagnáló Lotusszal és visszacsúszott Mercikkel. A Mekik még mindig sehol. Button 8. és a középcsapatok ostromolják őket. 

Bahrain. Végre száraz edzések, Kovalainen újra pályán. Érdekes időmérő Rosberg 2. poleja. Egy körön jók, de hol a versenytempó. Ja hogy a gumik kopnak ott hátul. Ejnye. Emellett a Ferrarisoknak sem volt sok szerencséje, mivel Alonso a DRS, míg Massa a gumik gödrébe csobbant.

Kezdődhet az európai szezon. Spanyolország, Barcelona. 3 hét szünet után megmutathatják a csapatok mit tudnak és mit csináltak a szünetben. Az edzések nedvesen kezdődtek majd szárazon folytatódtak Ferrari fölénnyel. De az időmérőn a két Merci dominált, így kibérelték az első sort. A statisztikák alapján jó eséllyel indultak 22 alkalomból 20-szor az 1. sorból indulók egyike nyert. Egy körön jó az ezüstnyíl, versenyen van gond. De nagyon nagy. Egyszerűen mintha rosszul lenne beállítva a felfüggesztés és megeszi a gumikat a járgány. Nem sok kört bírnak. De ebben a Pirellinek is nagy szerepe van. Olyan gumikat csináltak idénre, amik nem bírnak értelmes mennyiséget. Ez a spanyol nagydíjon végleg kiderült. Nem egy pilótának szakadt le a komplett futófelület egy-egy abroncsról. Ez nonszensz, hogy így viselkedjen egy versenygumi. 4 kiállás. Ennyivel nyert Alonso. Viszont ő valamelyest nyomhatta. De az első soros Mercik... 1-2-ből 6-12. Szégyen. És ez a gumik érdeme is. Használhatatlanná váltak 5 körön belül. Nem csak a Mercin. 
Szóval Fernando nyerte a hazai futamát, de nem volt olyan egyszerű dolga az 5. helyről. Szép rajt után szép helyezkedés és egy jó taktika kellett a győzelemhez. Kimi nagyon közel volt néha, de a Lotus most egy 2. helyet tudott hozni. A Red Bull pedig úgy tűnik lemaradt. Beleolvadtak a mezőnybe. Vettel és Webbo vagy a gumikat használta rosszul vagy csak ennyire volt képes az autó. A futam maga jó volt, bár kicsit eseménytelen, csak a taktikai háború pezsdítette fel, de szép győzelem volt a hazai hőstől. 

Hogy mi várható még? Sok izgalom az biztos. Még csak 5 futamon vagyunk túl és érdekesnek ígérkezik. Talán meglesz a 3.?

Két hét múlva Monaco. A kedvencem.

Ja igen nekem már van olyanom.

Két éve, hogy megszereztem az érettségi bizonyítványom. Igen lassan 2 darab éve. Hosszú idő. De nem volt egyszerű ez a feladat. Az idei delikvenseknek ma kezdődik a móka, de nem a kacagás. Ma kezdődik életük egyik fontos lépésének indító lépése, és ez az érettségi. Ebből dől el hova, merre tovább és miként is folytatják majd életüket és miként is lépnek majd bele abba a bizonyos Nagybetűsbe.

Két éve ilyenkor már a német írásbeli érettségin is túl voltam, ami az első héten mindig az utolsó megmérettetés. A német és az angol sem volt nehéz, de az előtte lévő napok...
Május 2. reggel 8 óra. Magyar érettségi. Nem vagyok egy humán beállítottságú ember írni mégis szeretek, mint észrevehettétek, de a magyar érettségi... A szövegértésből nem emlékszem sok mindenre, de szerintem az lett a jobb része. Az irodalmi rész, vagyis a saját fogalmazás. Pedig gondolhatnátok, ha ennyire szeretek írni, akkor az nekem kisujjas történet. De nem. A verseket sosem szerettem és így elemzésükkel is mindig hadi lábon álltam. Érvelni? Hát van olyan dolog, ami mellett 4,1296 tízezred oldalt tudok érvelni (kerekítve), de olyan téma valószínűleg nem lesz egy magyar érettségi témája soha. Másrészt tanáraink is óva intettek ettől, jó gyerek pedig megfogadja a tanár tanácsát. Így marad az összehasonlító elemzés, ami jelen esetben pont két novella volt. Azokat még legalább meg tudom érteni, tehát arra esett a választásom. Utólag nem tudom miért, de maximális nyelvhelyességi hibaponttal és majd 3 oldalnyi irománnyal zártam és ha jól emlékszem olyan 2-es környéke volt százalékban.
A szőlőcukor és a csoki nem nagyon segítette a jobb jegyet magyarból. De még a használható extra eszközök sem nagyon.

Kedd reggel, matek. Hasonló eleségek, mint előző nap bekészítve, így a szőlőcukor és a csoki ismételten ott volt, ahogy a cukros üdítő is. Serkenti az agyműködést az a fránya cukor. Persze eszközök a padon, vonalzó, ceruza, toll, számológép, négyjegyű függvénytábla... 
Tudás a fejbe. Magában az érettségiben egyébként azt nagyon nem szerettem, hogy minden egyes oldalra írd fel a neved. De könyörgöm 40 oldalra? O.o
Őszintén szólva a matek feladatokból egy sem maradt meg, nem emlékszem egyre sem csak az eredményre, ami valami csoda folytán 66% lett. Hát megörültem mikor kikaptuk az eredményt. :D

Történelemnap. Szerdai nap reggele is hasonló muri. Mind a 40 oldalra firkantsd fel a becses neved és irány a feladat. Még jó, hogy volt külön időnk felírni a nevünket. A töriben sem emlékszek sok dologra, de az első része az volt max 45 perc, így volt bőven időm az esszékre. Három darab. Két rövid, egy hosszú. Szép témák voltak. Az egyikre még emlékszem is, Mátyás korabeli gazdaság talán. A többi nem ugrik be... 
De volt egy, amin nagyon gondolkodtam, de evvel együtt tartottam is tőle. Szerettem a rendszerváltás időszakát, de a töri tanár óva intett tőle. Nehogy olyan témát válasszunk, mert akkor megbuktat minket, szólt a felszólítás. Szóval nem is azt választottam és valószínű jól is jártam vele. Talán. 

Általában minden nap azzal folytatódott, hogy egyik osztálytársam megvártam és kikérdeztem. De persze minden nap, amint kijöttünk már ment a kérdezősködés. "Na, milyen volt? hogy ment?" "Melyik témát választottad?" "Mennyit írtál?" Szóval csak a szokásos. Csak ekkor ünneplőben 25 fokban és idegesen, de persze felszabadultan kicsit, mert egy újabb letudva. Haza és készülni a következőre, ami nekem az Xboxom bekapcsolásával és nyüstölésével volt egyenértékű. 

Csütörtök, péntek, nyelvnapok. Angol, német. Igazából ezekre sem emlékszem nagyon. Arra talán, hogy a hallás utáni rész mindkettőnél bitang nehéz volt. Ja és a német nyelvnél mindössze 2 termet töltöttünk meg, míg az angolnál cseppet többet. Kicsiben játszottunk. 

Végül mind sikerült így vagy úgy, persze a szóbeli más tészta. 

Régen volt, de igaz. Valahogy most úgy érzem szívesen visszapörgetném akkora az idő kerekét és újra megírnám és átélném azt a hetet, ha ugyan olyan eredménnyel is. Vagy akár az egész utolsó gimis évem, kicsit másképp és másra figyelve és felfigyelve. :) 

Ááááá igen a mi kis országunk...

Történt velem egy kis dolog és most valamilyen kis betegségem van. A részletekbe ne menjünk bele, de bőrgyógyászhoz akartam ma menni emiatt a probléma miatt. Reggel felkelek és egy 8 óra körül elindulok a helyi sztk-ba. 10 perc alatt odaérek és kérnék eligazítást az előtérben. Szépen rendes ember módjára kivárom a sorom. Mondom: "bőrgyógyászatra jöttem kérem", erre a válasz: "sorszáma van?" hát mondom: "nincs" majd jön a segítőkész reakció: "akkor kérdezze meg a nővért, hogy bemehet-e". Első reakció negyed 9 körül, hogy "b&@# meg" nincs sorszám? Egyébként is sorszám egy egészségügyi intézetben? Wut? O.o

Aztán odaslattyogok és nézem, hát tényleg nincsen sorszám a gépben, plusz eme felirat: Sorszám elfogyott. Oké, mit is mondtak az eligazításnál? Kérdezzem a nővért. Jó. Kijön és kérdeznék, de máris a szavamba vágnak azzal, hogy a 6-os sorszámú beteg helyett, az épp ott sétáló a kezében kicsi gyereket tartó anyuka jöjjön befele. Jó megértem kisgyerek, de a befelé induló gyerek sem volt több 5-nél persze anyukája kíséretével ment. És akkor itt jön a képbe az, hogy akkor mire jó végül is a sorszám? Miért is adják, ha a pont jó helyen lévő és pont jó körítéssel (értsd pici gyerek az ölébe) operáló nő előbb bemehet, mint a sorban a következő. Jó mondom oké, hogy kicsi gyermek, de akkor is. Lehet nem is neki van gondja...
És ezen felül lehet mondjuk épp csak akkor ért oda. A 6-os sorszámú viszont felkelt reggel 5-kor (mert mondjuk nem helyi lakos, csak ez van a legközelebb), összecsomagolta a gyereket megreggeliztek és a busszal bezötyögtek 7-re, amikortól kezdik adni a sorszámot a fél órával később induló rendeléshez. Ama sorszámmennyiség pedig a betegek számát illetően valószínűleg olyan fél 8-ra teljesen el is fogyott így, mehettem a francba és persze minden 8 és utána érkező páciens.
Na de visszatérve, a nővér nagy nehezen engem is meghallgatott és sajnálattal, hogy sajnos nincs több orvos, de jól hazaküldtek. 

Egy orvos egy bizonyos szakterületen? Egy ilyen forgalmas napon? Akkor lenne tartalékba, akit mondjuk ilyen eshetőségre be lehet vetni, mert rendelő szoba volt még ott csak természetesen az üresen kongott. De ez nem az orvosok hibája, mert ők segíteni akarnak betegeken (feltételezem), mert erre tették fel az életüket. Nem ez sajnos megint ennek az (elnézést) elbaszott rendszernek a hibája. Eldöntöttek valami olyat ott fenn abban a nagy bohócképzőben (egyébként szép épület), hogy átlagban 23,4563291 perc (kerekített szám, és tudom hogy úgysem olvastad ki) szükséges egy beteg ellátására és erre tökéletesen elég mindenhol egy hozzáértő szakorvos. NEM kedves egészségügyi miniszter vagy, aki ezt így frankón megmondta meg kiszámította (bár valószínűleg matekból megbukott azért lett politikus így nem ő számította ki), hogy ennyi bőven elég, sőt még sok is egy város betegeinek ellátására. 8 órába ennyi fér bele. És ha reggel nem érsz oda időben, akkor csak a bosszankodás marad, mert a sorszám már elfogyott. És délután nincs rendelés, mert azt meg kell fizetnie az államnak az orvosok felé, hogy délután is legyen rendelés. De ha nem is ez, viszont akkor lehetne tényleg az, hogy egy plusz orvos bevethető ilyen esetekben és akkor nem kell délután bemennie a dokinak és az államnak fizetnie neki délutáni plusz juttatást, hanem egy délelőtti, de csak készenléti fizetést kellene neki fizetés formájában adnia. Ha viszont kell akkor pedig kifizetik rendesen. Erre nem jönne rá valaki ott a Kossuth téri játszóházban... 
Mert a pénzt inkább ilyenbe kéne ölni, mint mondjuk a "méltán híres" magyar fociba. Ahelyett olyan dologba fektetnének, ami megérdemli (Zengő Motorsport), vagy ilyen fontosabb helyre, mint a közegészségügy. Na meg persze a másik rákfenénk (a többi mellett) az oktatásba. Ja meg nem 40 milliót kéne havonta keresniük a Játszóház lakóinak. A SEMMIÉRT. Irányítják az országot... Persze...

De persze ahhoz, hogy ezt valaki meg is csinálja a fenti egyszerű gondolatokat, oda sajnos ÉSZ kell. A Játszóház IQ mérlege viszont valószínűleg erősen konvergál a 0-val... 

Szóval ez történt ma velem, és ez az ami ma böki a csőrömet (Kasza Tibi ajánlásával) és lehet mondani, hogy akkor menjek el holnap orvoshoz, de lehet holnap is így járnék (és időm sincs rá) meg az, aki épp haldokol az is így járna. És akkor mi lesz a mentség? Nem volt sorszáma? De persze a legolcsóbb gyógymód a halál. 

Ha ezt egyszer valaki elolvassa talán megérti és talán egyszer lehet jobb is. Talán...