Voltál már olyan helyzetben, hogy elment melletted életed nője/pasija? Láttad fél pillanat erejéig a metró mozgólépcsőjén és beleszerettél... Vagy láttad a buszon és ott egy pillantás alatt véged volt. Esetleg a vonaton...
Persze mindenkivel megesett szerintem már ilyen, hogy még azt sem tudod kicsoda, de láttad 15 szekundum erejéig és neked véged volt. Valld be, tudom, kedves olvasó Veled is megesett már ilyen. Ilyenkor persze mindig azt bánod, hogy ejj bakker, hogy ellenkező irányba megy a lépcsőnk, vagy nem ugyanazzal a vonattal mentek tovább, vagy a franc essen belé később szállt le mint én... Pedig ha egy irányba mennétek és ugyanazon megállóban szállnál le akkor sem mennél oda hozzá. Nem mennél oda, mert valami visszatart. Jó erre már nem mondom azt, hogy mindenkinél általános, de nem sok embert láttam eddig az utcán olyan jelenetben, mikor csak úgy leszólít az utcán egy csajt vagy srácot. Szóval ez egy fura dolog, hogy ha az ember meglát egy tényleg olyan embert, aki kivált belőle egyfajta "wow" érzést, akkor abba akár akaratlanul is azon nyomban beleesik. Nem mondom azt, hogy mindjárt szerelmes lesz belé, de akár ez is megeshet. Ezen kívül szerintem ez ugyanúgy működik szingli és párban élő embereknél is. De komolyan!
Mikor kapcsolatban voltam és a haverjaimmal jártuk az utcákat, mindig azt kérdezték én hogy nem tudtam azután a csaj után fordulni? Mondom, mert van barátnőm és erre jött a válasz nagytudós barátunktól, hogy "hűséget fogadtál nem vakságot". Ami rendben is van, de ha nem mozgat meg más nő mikor már egybe fülig beleestem, akkor én nem tudok mit csinálni. Aztán lehet velem van a baj...
Ezzel a kitérővel rájöhettetek, hogy olyan esetben nálam nem esett meg a fent említett alap állítás, hogy egy egymás mellett elhaladás alatt meg tud valaki annyira tetszeni. Sőt azt képzeljétek el, hogy amit lehet látni a különféle meme-ken, hogy a srácok, hogyan működnek egy szakítás után, nagyjából megállja a helyét. Így kezdődött azzal, hogy én is megnéztem a nőket, és később egyre jobban nem tudtam másra gondolni, csak arra mit vesztettem...
Tehát olyan 1 hét után tudatosult bennem minden és darabokra estem. Amiből nagyon hosszú folyamat volt újraépítenem magam. Nehéz volt, de egy idő után talán újra élni kezdtem és az életkedvem is visszajött. De egy teljesen másféle ember lett belőlem. Néha ezt kérdeztem magamtól, mikor olyan dolgokat csináltam mint előtte soha, gondolok itt pl arra, hogy társkereső oldalakra regisztráltam, és már görcsösen próbáltam valakit keresni, hogy mit csinálok én? Mi lett belőlem? Miért csinálom ezt? Furcsa nem, hogy ilyen kérdéseket tettem fel magamnak. És feltettem, mert ez nem én vagyok... De a kérdések után csak folytattam, de nem tudom hol a vége.
Ha visszapörgethetném az idő kerekét, biztos sok dolgot másképp csinálnék és talán nem ez lenne a helyzetem. Talán sokkal rosszabb, talán sokkal jobb, ezt sosem tudhatom meg, mivel nincs időgépem. (Persze Marty-ék is basztak leszállni felettem az öreg DeLorean-nal, hogy kölcsön adják egy körre. :D ) Így, ami most van azt kell élnem, de nem tökéletes, talán sosem lesz az. Attól szép az első szerelem, hogy Benned él életed végéig és sosem tudod teljesen elfelejteni, nem hogy az utolsó csókot, az elsőt se...
Aztán persze jöhetnek olyan fellángolások, melyek reményt adnak Neked, hogy talán egy új szerelem felgyúlhat és ilyenkor jönnek az akadályok. Más város, más iskola, más érdeklődés mikor már megismernéd belülről is a hölgyet/urat kiderülnek az ilyenek. Első látásra megtetszik és végül kiderül teljesen különböztök. Az első élőben való találkozás pedig lehet fenomenális és hervasztó is. Meglátod a másikat és felcsillan a szemed, hogy aztabüdösmocskosrohadtéletbe csípjen meg valaki, hogy biztosan nem álmodom. És elmondom Nektek ilyen volt a legutóbbi találkozóm. Aztán ha még az eltöltött idő is jól telik, tényleg azt hiszed, hogy ez csak egy álom, de nem ott vagy élő egyenesben, de nem ugrik elő a Jáksó, hogy "Kész átverés" és elhiszed a pillanatot a délutánt és jól végződik. De mikor mész haza és az újabb találkozóban reménykedsz egy idő után rájössz a mámorító érzések után, hogy ennek bizony nem lesz folytatása. Lankad az érdeklődés és kicsit megint összetörsz, de nem volt még semmi és így könnyebb megemészteni.
Viszont, hogy visszatérjek a kezdő gondolathoz megeshet, hogy nem csak 15 másodperc ez az interakció és nem csak 2 percen keresztül bámulod a vonaton a szemét, az arcát, hanem sikerül szóba elegyedned vele. Itt jegyezném meg még egyszer, hogy lehet csak én vagyok ilyen, hogy ha megtetszik valaki egy pillanat alatt nem merek hozzászólni, így nem kell mindenkinek magára vennie. Szóval szóba elegyedsz az eddig csak csodált nővel/sráccal és kiderül még beszélgetni is van kedve és még ugyanott is száll le mint te. Majd egyéb dolgok is kiderülnek, mint az iskolátok egyezése és esetleg szakotok hasonlósága. Majd kiderül, hogy a leszállás után is együtt utaztok, mert az inter-cityre elfogyott a jegy, így a sebes vonaton zötyögtök tovább. Én ekkor azért elmorzsoltam magamban egy "ezaz köszönöm istenem"-et. Mesélsz, élvezi a szöveged és élvezed a társaságát. De vajon mit gondolhat Ő? Ez egy olyan dolog, amit 10 perc együtt utazásból nem fogsz kideríteni, mert lehet mindenkivel közvetlen és te is a mindenkibe tartozol, viszont ó érzés mikor jókedvűen dumál veled, de a búcsú nehéz és eléggé komplikált, de az is lehet hogy még kínos vagy még akár ügyetlen is. De a mosolyától neked is mosolyogni támad kedved és eddig is folyamatosan vigyorogtál miközben próbáltál annyira megnyerő srác lenni amennyire csak tudsz. Aztán a végén megmondja a nevét és a megfelelő információ tudtával váltok el abban a reményben, hogy talán még látod őt...
Aztán, hogy mit találsz azon a lapon, hogy a családi állapotot "single" szóval ellátott mezővel töltötte-e ki és vannak-e olyan dolgok, ami miatt kedvedet szegheti-e a folytatáson való gondolkodás. És ha nem azt találod amit szeretnél, egy kicsit újra beléd száll egy ahhoz hasonló érzés, mint mikor egy 2 éves kapcsolat elvesztésére jössz rá. De nem tudod, hogy mit gondolj, mikor ellentétes érveket látsz.
Szerelem a vonaton, megeshet és meg is esik, ha szerencséd van, de vajon lehet olyan, hogy akár kölcsönös? Megtörténhet, hogy ott helyben mindketten jobbra húzzátok egymást tinderen?
Én csak remélni tudom, hogy megtörténhet, kideríteni még nem volt merszem.
Megpróbáljam? Meg kéne.
