Mi is történhetett ezen a napon? Egy óriási vágyam teljesült, nem is akárkinek a jóvoltából.
Mindenkinek vannak olyan álmai, amik ha beteljesülnek, jöhet utána bármi, égzendülés, földindulás, 2012. december 21., boldogan fog visszagondolni az életére és ott lesz pár olyan pillanat, amit semmi pénzért nem hagyott volna ki. Nekem már több ilyenben is volt részem, de a vasárnapi élményem a dobogó második fokáig kúszott fel. Egyébként pedig az első helyen álló személy, az én szerelmem segítségével sikerült ezt az élményt megvalósítani és átélni.
Hogy mi is ez az óriási élmény számomra? Csak annyi, hogy élőben a helyszínről Mogyoródról megnézhettem a Formula-1-es Magyar Nagydíjat. Az olvasóim is biztos tudják mekkora F-1 fan vagyok, így rájöhettetek mekkora élmény lehetett testközelből átélni a hangulatot és azt ahogy Lewis Hamilton vagy Fernando Alonso elszáguld előttem. Felejtehetetlen élmény főleg úgy, hogy a kedvesem is ott ül mellettem és szurkol ha nem is nekik, hanem Vettelnek.
De hogy is indult a nap? Hajnal 6-kor kelés, mert fél 7-kor megy a vonat. Egy gyors reggeli, ami nagyon kellett és már indulunk is. Vonatos zötyögés kb. 2 órán keresztül, de megérkeztünk Gödöllőre. Eddig is élveztem minden percét az útnak, de ezután, mikor felültünk a Hungaroringre induló buszra indult meg igazán a nyálelválasztásom és kezdett tudatosulni bennem, hogy mit fogok ma látni. Még félórás buszos utazás és odaértünk. Leszálltunk és egy nagy mező mögött megpillanthattam a pályát övező beton falat. A kapu felé tartva emlékek százait láttam megjelenni a falon, amik értékesek, még akkor is ha valakinek egyszerű falfirkák. Majd a dimbes-dombos séta után annak az élménynek én is része lettem. Elértük a kaput és máris a temérdek F-1-es cucc közepén voltunk. Sapkák, pólók és minden a Formula-1 körül forgott. Minden. A GP3-as futamra értünk oda és annak kezdetet előtt 2 perccel foglaltuk el a helyünket, ami a célegyenes elején volt, egy silver lelátóban és annak is a 6. sorában, szóval nem volt messze tőlem az élmény. Megnéztük azt a futamot és egy sétára indultunk. A ruházatok mellett a kajakínálatot is megtekintettük, ami viszont a mélypontja a dolognak. Szegény külföldiek, akik rá vannak kényszerítve ezekre az árakra.
Visszatértünkre épp a GP2-es futam zajlott, majd a Porsche Super kupa résztvevői vonultak a pályára. Utánuk még egyszer megjártuk a tömeget utolsó bajaink elvégzésére. De hogy a reggeli 5 perces sétát, akkor 30-35 perc alatt tettük meg az is hót ziher. Az a mérhetetlen tömeg, amiben alig hallasz magyar szót, pedig Magyarországon vagy. Viszont a versenyzői parádé végére visszaértünk. Majd megkezdődött A Futam. Szép lassan felálltak a rajtrácsra a szerelők, majd jöttek a pilóták is szebbnél szebb járgányaikkal. Már ez is egy élmény volt számomra látni ezeket a pilótákat nem, hogy utána versenyezni. Egymás után érkeztek a pilóták és gurították őket a helyükre. A két Gripen a fejünk felett csak ráadás volt. Na meg a helikopterek a kamerákkal. "Integessünk anyunak!" :D
A verseny információnak pontos követésének nem ez a legjobb módja, hogy ott ülünk a lelátón. A kivetítők segítenek, de ha előtted elszáguld egy autó nem azt fogod nézni, hogy Vettel hány tizedre van Hamiltontól, hanem azt, hogy előtted száguldanak el. És az élmény, hogy előtted száguldanak el. Hogy előtted. Száguldanak el. Tőled nem messze. Ezt hívom én élménynek. A futam olyan volt, amilyen, nem egy túl izgalmas, de nekem mindenképp egy óriási dolog. Hamilton győzelmének pedig örültem, bár Alonso 5. helye elkeserítő.
Ezek után a hazaút már csak egy séta galopp lett volna, ha van hideg vizünk meg kajánk. Előbbi a hűtőtáska tilalom, utóbbi a triplaárú kaják és a pokoli melegben megrohadó szendvicsek miatt következett hiány számlájára írható. Akkor kezdett el korogni a gyomrom mikor kiértünk a kapun, de a hosszú séta alatt, ami az erdő közepén lévő HÉV megállóhoz vezetett, az élmény feldolgozásával voltam elfoglalva, így még a napszúrás és a leégés következményei sem tudták a mosolyt az arcomról levakarni. Tényleg meleg volt, de hideg víz nélkül nem érünk sokat és ha az ember otthon hagyja a naptejet is... :D
HÉV-re fel, Gödöllőre útra fel. Ott szerencsére volt kaja normál áron és hideg víz is. Áldja meg az ég a gödöllői vasútállomás büféit. Onnan a hazaút már tényleg nem volt nehéz.
Mindent összevetve egy hatalmasabbnál is hatalmasabb élményben volt részem vasárnap és ezt az én egyetlen szerelmemnek köszönhetem.
Köszönöm Anikó :) <3
