Elmerengtem egy keveset eme helyen, melyen most időm tengetem.
Érdekes helyeken és szituációkban tudnak eszembe jutni a különféle gondolatok. Éppen így estefele mikor már aludni kéne, egy érdekes beszélgetés tanúja lettem. Két ismerős arc azon morfandírozott, hogy az iskolát, amibe egyébként mindannyian járunk, hány félév alatt fogják befejezni. Érdekes kérdés ez számomra is, mivel ezen már én is gondolkodtam. Ugyan mennyi időt fogok én itt még eltölteni, ezen a főiskolán? Fura dolog ez, mert elvileg 7 félév elég lenne ennek a szaknak az elvégzéséhez, de vannak hátráltató tényezők. Egy nagy probléma nálam sajnos, hogy igazából nem ide akartam jönni és nem is igazán egyezik a terveimmel ez a szak amit csinálok, csak, hogy azt ne mondjam muszájból jöttem. Nem tudom valahogy nem ezt érzem az én irányomnak, bár nem is tudom mi lenne az enyém.
Lehet későn érő típus vagyok (a 2. x-szel a homlokomon azért már lehet kéne valaminek derengenie), de valahogy nem találom a motivációm néha arra, hogy miért kellene tovább csinálnom, amikor látom, és a fentebb említett beszélgetésből, hallom is, hogy miként sanyargatják az embert ezen az iskolán. Így tanuld meg ezt, de na akárhogy, úgy ahogy én mondtam és másképp sehogy nem jó, mert az nem jó és kész. Egy vonalban sem térhetsz el az én ábrámtól, még ha nem is mondják ki, az értékelésnél mindig ez rí le róluk, hogy nem az én verzióm, így megbuktál csináld újra. Ezt miért csinálják? Egy kérdés amit küldök az éterbe. Jó jó lehet jönni olyan érvekkel, hogy kevés lenne a fizetése és ha már fizetek egy tantárgy 3.-jára való felvétele után, akkor abból neki is származik egy némi bevétel. Ez lehet igaz (sőt biztos), de akkor sem kellene olyannak lennie, hogy valaki csak azért bukjon meg, mert már nincs benne a limitbe, amit még át lehet engedni, mint egy ilyen belső kis magánszerződés a tanárok közt, hogy nem szabad mindenkit átengedni. Látom az embereket, ahogy kiteszik a lelküket és megbuknak, majd a tanár mosollyal a képén írja be az elégtelent. Miért?
Emiatt a hülyeség (és talán néhai motivációhiányom) miatt tartok ott ahol tartok, szinte sehol. És fogy az idő. A 7-ből lassan a 4.-et húzom le és még bőven nem látom az alagút végét. Mikor jön el? Ha eljön...
És ez persze mennyi idő? Mennyi idő még mire elvégzem ezt? És mennyi időm van hátra? Összesen...
"Az idő pénz" szokták mondani. Vagy lehetőség. Lehetőség vágyaid elérésében és megtestesítéséhez. De egy nagy kérdés, mennyi ez az Idő?
Mi lenne, ha tudnánk mennyi van hátra? Ha úgy élnénk, mint a Lopott Idő című filmben, hogy tudnánk mennyi van még hátra abból a bizonyosból. A karunkon egy számláló futna a hátralévővel. Vagy mint a Nickelback Savin' Me c. klippjében a fejünk felett lévő számlálóval. Mit és hogyan tennénk másképp mint így, hogy sosem tudhatjuk mikor kopog be az ajtódon a vég? Talán senki sem odázná el feladatait. Vagy épp ellenkezőleg. Teljes mértékben csak az élet élvezetért élne. Haverok, buli, egyéb mulatságok. És talán nem is próbálkozna fontos kötelességekkel. De lehet megértené az élet értelmét. Vagy nem. Nem is lehet tudni az élet értelmét. Mi lenne az? Mindenkinek más. Már ha azt a vágyat, amit egyesek annak neveznek tényleg az. Vagy valami egészen más. Viszont nem mindenkinek egyforma az életének értelme. De lehet mindannyiunknak mégis ugyanaz lenne a hivatása a Földön? És ez mi lehet? Élni? Meghalni?
Egy a baj, hogy a Hakunamata életmódot nem mindenki követheti, mert mégis csak kell valakinek a többit eltartani, ellátni szükségleteit. Bár Timon és Pumba jól mondja, hogy szép az élet, de nem mindenkinek. Lehet egyik pillanatban még szép, a következőben már korántsem.
De ha tudnánk végül is, hogy mennyi van hátra, hogyan és mit csinálnánk? (térnék vissza a kérdéshez) Én személy szerint nem tudom mit csinálnék, ha holnaptól tudnám mennyi van hátra. Valószínűleg félnék a végtől, mint ahogy mindannyiunk fél tőle legbelül. A kisembertől, a 13 ajtós szekrény izompacsirtáig. De megpróbálnám kiélvezni az éveimet, napjaimat, óráimat, perceimet. Igaz ha sok lenne hátra valószínű, hogy annyira nem foglalkoznék vele. Bár ki tudja. Ezt csak abból kiindulva mondom amúgy milyennek ismerem magam. De végül is idő függvénye mit kezdenék magammal. És újra itt a lényeg az Idő.
Mennyi maradt? Mennyi kell? Mire kell? És miért annyi amennyi? Hol a vég és milyen az? Nem várom és nem is gondolok rá, de az időm véges, mint mindenkié és ha vége akkor nincs tovább hív az enyészet és nem tudsz ellene tenni. A sorsod tudja egyedül mikor van a vég.
