HTML

Huszárland

Friss topikok

Címkék

10 forint (1) 10 Ft (1) 2012 (1) 2013 (4) 2014 (2) (1) <3 (15) abu-dzabi nagydíj (1) Alonso (8) alpesi deluxe (1) általános iskola (2) amerikai nagydíj (1) angol (1) annó (4) ausztrál nagydíj (1) avatar (1) bahraini nagydíj (1) balgaság (1) ballagás (1) barcelona (1) bejegyzés (3) bemutatkozó (1) Black Ops II (1) böki a csőrömet (1) brazil nagydíj (1) Budapest (1) BÚÉK (1) Call of Duty (1) catalonya (1) challenge (1) cod (1) csirke (1) csodás (2) december (1) Dr. Pepper (1) egészségügy (1) egy év (1) első (2) érettségi (1) értékelés (14) értékrend (2) érzés (18) évértékelés (2) féláras akció (1) felsőoktatás (13) film (4) filozófia (1) forma-1 (10) formula-1 (10) fúdejóvolt (10) gimnázium (3) Grill Station (1) gyakorlat (10) gyorsétel (1) gyros (1) hajsza a győzelemért (1) hakunamatata (1) hambi (1) hamburger (2) Hamilton (3) Hobbit (1) Hungaroring (1) huszar (2) huszár (5) idő (8) időszak (5) indiai nagydíj (1) írásbeli (1) iskola (2) iskolaszövetkezet (1) játék (2) játékteszt (3) jelen (4) jellemfejlődés (1) jövő (6) kaja (3) karácsony (1) kemény vélemény (6) kínai nagydíj (1) köszönet (1) kritika (4) lopott idő (1) magyar (3) magyarország (1) magyar egészségügy (1) magyar nagydíj (1) maláj nagydíj (1) mamot (1) MaMot (2) Massa (1) matek (1) mcdonalds (1) McDonalds (5) McRichi (1) medal of honor (1) meki (5) mennyi idő (1) miért (3) mix (1) mixcloud (1) monaco (1) monaco-i nagydíj (1) most wanted (1) mozi (1) múlt (8) mustár (1) need for speed (1) német (1) nem tűntem el (3) nfs (1) nők (1) nyár (2) október 23 (2) ország (1) óvoda (1) papírzacskó (1) Parlament (2) pilvaker (1) Raikönnen (3) Ranch McBeef (1) red bull (1) rendszer (2) rendszerigeny (1) Rosberg (1) rush (1) Sharebox (1) sorszám (2) spanyol nagydíj (1) szabadság (2) szakmai gyakorlat (11) szeptember (1) szerelem (8) tavaly (11) tavalyi (11) terv (1) teszt (3) történelem (2) újra itt (2) usa (1) utolsó (1) választás (1) vége (2) vélemény (24) vers (1) verschallenge (1) Vettel (7) világbajnok (1) vizsga (3) warfighter (1) zacskó (1) zene (3) zh (3) Címkefelhő

Nem értek hozzá...

2016.11.20. 22:04 gyaloghuszar

Lassan ki merem jelenteni, hogy nem értek a nőkhöz...

Egyszer még régen, mikor kék volt az ég és a madarak sem délen csiripeltek, volt egyszer egy boldog srác. Boldog volt, mert minden megvolt, amire vágyott, vagyis ott volt mellette a kedvese, akit a világ minden kincsénél jobban szeretett. Ez akkoriban kölcsönös volt és boldogok voltak. A sors sajnos azt határozta meg kettőjüknek, hogy egy városból származzanak és egy gimibe járjanak, de csak később legyen a nagy találkozás. Hogy miért így írták meg a történetüket csak az író tudja...

1317585171-t1g7_t.jpg

A srác és a lány nagy találkozása, mint az történetünk elejéről ismeretes szerelembe bonyolódott, de sajnos kissé messze egymástól a két szív. De a kapocs oly erős volt, hogy megbirkózott ezzel. Teltek múltak a hónapok és a srác felfogta, hogy vágya beteljesült és talán élete szerelmének foghatja a kezét. Ez a boldogság olyan lökést adott az életének, mely olyan teljesítményre fogta, amit korábban elképzelni nem tudott. Önmagát is felülmúlva menetelt előre főiskolai tanulmányaiban és büszke volt arra, amit elért. A szerelemre, az összetartásukra, mely kilométereket ível át, az iskolai teljesítményére és az egyenesben lévő életére. Egyenesben volt és stabilan. Volt...

Eltelt egy év és égett a tűz, bár változtak a körülmények. Otthonuktól mindketten távol kerültek, de egymáshoz (kilométerben) közelebb. Hogy érzelmileg is, azt mesélőnk nem tudja. Talán az évek távlatából nem emlékszik rá, vagy egyszerűen már akkor sem értett hozzájuk és nem látta mit is kell tennie. Közös ünnepek, szép pillanatok. Előremenetelek. Majd valami változott...

A rózsaszín köd szeme elé szállt hősünknek és talán nem látta mi készülődik. Mérhetetlenül szerette kedvesét, de a leányban valami megváltozott. Az sorsuk írója tuja, mesélőnk nem és a srác sem tudja már meg soha, vajon mit és hol hibázott. Az okot ismét csak írójuk és nem mesélőnk tudja.

Elváltak útjaik. A sírással és szenvedéssel kikövezett úton mindketten jártak. Magányukban és egyszer még közösen is egy rövid délután keretében, ami a leghosszabb és legrosszabb délutánként ivódott talán hősünk emlékezetébe. A kínzás mindkét oldalon megtalálható volt, előbb és utóbb. A boldogságnak vége szakadt...

Fiú hősünk próbálta magát túltenni a dolgon, de az érvágás mélyebb volt, mint bárki hitte volna. Összetört a lelke. Csak a bátorsága szabott határt annak, hogy más része is törjön. Megváltás volt számára azt iskola folytatása. Legalábbis azt hitte, de ott is szerelem volt a levegőben, ami okozott még pár ingadozást. Majd olyan dolgokat tett, amit soha nem gondolt magáról. Undorító és taszító ember lett belőle. Hajszolta a szerelmet, mert újra érezni akarta, mint a drogfüggő a lilasárkány-csatát. Hiányzott neki az érzés és emiatt elrontott mindent, ami azelőtt jól ment neki. Nem érdekelte az iskola, csak arra vágyott, hogy szeressék. A barátai voltak talán, akik megmentették az önpusztítástól. Vajon, hogy lehet egy normális srác ennyire szerelemfüggő, kérdezhetnétek, de erre még maga sem tudta a választ. 

Végül teltek múltak a hónapok és javult a helyzet, nyitott a világ felé és megnyugodni látszott. De nem a függőt nagyon nehéz kigyógyítani. Figyelemelterelés működhet. Az viszont a legtöbb esetben működött. Haladt előre az útján és végezte a feladatát. Az a léleknyugtató támogatás mely korábban szíve szerelmével megvolt most nem volt ott, így a motiváció is kiveszett belőle. 

De a lendület mégis hajtotta és a lejtőből talán idővel felfele ívelő pálya lett. Elvégezte, amit el kellett és még nők is megfordultak az életében. Bár szinte semmit nem értek ezek a találkozások, abban talán segítették hősünket, hogy továbbmenjen. Megcsinálja a szakdolgozatát és leállamvizsgázzon. 

Segítséget barátokban talált, akik mellette voltak. Igaz a személye mindig változott. Az egyik legjobb barátját egyik pillanatról a másikra vesztette el. Azóta sem látta...
A másik közeli barátját szintén elvesztette, bár még egyszer-kétszer vele legalább találkozott. 
Egy ismerőst, kit volt kedvesén keresztül került baráti körébe, még sokáig akként tartotta számon, aki segített neki a nehéz időkben, az első kínzó hónapokban. Néha még összefutottak, de azóta sem látták egymást.
A legutóbbi barátja kicsit bulis fazon és sok részeg este kerekedett ebből a haverságból.

No, de a nők még mindig meghatározó szerepet játszanak főhősünk életében. De a megbeszélt randik egyszer sem jöttek össze. Talán rossz helyen keresgélt, vagy egyszerűen csak hibázott? Valószínűleg mindkettő. Hogy mi kell a nőnek azt csak Gibson bá tudja, de hősünk nem. Rossz dolgok csúsznak ki rossz időben a száján. 

Legutóbb is megkedvelt egy hölgyet és ez viszont is működőképes lehetett volna. De egy mondat, mely elhagyta a száját mélyet döfött a másik fél szívébe. Nem vallja ugyan be, mennyire fáj neki, ez a bűnös gondolat, de a srác ki itt a hősünk legbelül tudja... 
Már megint elbaszott egy ígéretesnek indult párbeszédet.

A kijelentésem igaz lehet. Cáfolatot elfogadok, de vajh észhez térek-e?

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem nők idő érzés időszak annó

Utsó rész

2016.08.30. 14:35 gyaloghuszar

Igen ennek a történetnek is a végére értem. 

Volt itt sokféle élmény pedig csak egy szakmai gyakorlatnak indult. Mennyi dolgot tanulhattam volna...

De akkor vágjunk is bele az utolsó részbe. (Végén zárójeles rész extra adalék.)

138_label.jpg

Valahogy az utolsó napok követik a totális megsemmisülés útját, ugyanis annyira nincs mit csinálnom, hogy elképesztő. A tegnapi napom is abból állt, hogy olvastam, papírokat tologattam és mikor bejött a két új srác hallgattam miről beszélgetnek, mert nem csak hogy érdekesebb, de ezt, amit ők csinálnak akár én is csinálhattam volna. Ők nem csak tanulnak vele, még fizetést is kapnak, ami ugye a gyakorlatosnak nem jár. Bár még ezt a kérdést se oldották meg, mert se híre se hamva a humán erőforrás menedzsernek a módosítással, pedig én már hétfőn nem jövök. Persze ahogy elnézem ezt a céget nem lesz egyszerű az utolsó napom, futkározhatok majd a papírom után meg a HR-es után. Szóval rosszabbra számítok, mint az előző helyemen volt az utolsó nap. Igaz ott segítő kéz volt egy-két dologhoz. Itt amennyire nem foglalkoznak velem, valószínűleg annyira fogják hátráltatni a kilépésem. Csak nem annyi lesz az egész, hogy sziasztok, holnaptól nem jövök. Megbízó levél jár nekem – amit többször is említettem már, hogy ne felejtsék el – meg nekik vissza kell adnom azt a kis aranyos belépőt, amit tegnap kaptam, mert új beléptető rendszer lesz. Persze biztos nem nehéz használni, de azért illene megmutatni, hogyan is működik adott esetben. Tegnap kaptam, de használni ma még nem kellett, majd talán holnap. Érdekes viszont, hogy erről a belépőről sincs semmi papír, hogy ez engem jogosít fel belépésre, átvettem, meg hasonló, egyszer csak ott volt az asztalon. Aztán nehogy nekem legyen ebből bajom…

Érdekes módon ma valahogy kifejezetten kommunikatívak velem az emberek. Ez cseppet furcsa, de itt sok furcsaság van. A délelőtti meló, ha nem is izgalmas, de legalább érdekes volt. Na, nem maga a feladat, inkább az, hogy elbeszélgettem az emberekkel. A feladat maga egy csomagolási folyamat lépéseinek időbeni hosszúságának meghatározása volt, vagyis stopperrel lemérni meddig tart becsomagolni egy terméket. Nem nagy kunszt, csak kacifántosan lett elmagyarázva. A jó rész az inkább az volt mennyire jól el tudtam beszélgetni a hölgyekkel. Ezután még az egyik raktáros bácsival is beszélgettem, akinek jó volt hallgatni a meséjét. Viszont, ami végképp a legjobb, hogy akármilyen munkással beszélek, mind azt mondja, hogy innen menekülni kell. De ahogy eddig látom igazuk is van. Továbbra sem szeretnék itt dolgozni.
Hát a mai nap végével már csak két teljes napom van hátra és már előre félek a péntektől és a rohangálástól. Avagy a nagy semmit tevéstől, mert utolsó nap ugyan mit osztanak rám? Majd az is kiderül, de abban is biztos vagyok, hogy egész pénteken rághatom a mentorom fülét a megbízó levelem miatt. És előre látom, hogy minden alkalommal elküld majd a francba. De ami muszáj az muszáj. És persze az is muszáj lesz, hogy a HR-es kollégával beszéljek, és ne csak telefonon üzengesse, hogy majd hozza a módosítást. Egyelőre tényleg nem tudok mást csinálni péntekig ezekkel a problémákkal, mint hogy, várok. Szólhatok előbb, de látod, hogy nincs eredménye.

Még az utolsó 2 napra visszatértem a július eleji rutinra, vagyis jegyvásárlást kellett intéznem reggelről, mert a bérlet az sajnos lejárt. De csodás módon olyan gyorsan sikerült megvenni, hogy el sem hiszem. Aztán egész normálisan be is értem. Bár ez kit érdekel az utolsó napok egyikén. Ja, és a csodás belépő bilétát is sikerült használnom ma reggel. Igaz elsőre felkenődtem az ajtóra, de másodjára sikerült. Igaz a kapu még nem működik. Talán holnapra sem fog.
Egyébként most megint bejött az irodába egy csaj, aki olyan ellenszenves. Nem szólt még hozzám egyszer sem, de nagyon durván nem szeretem a jelenlétét. Bejön és bolondozik az egyik kollégával, de valahogy olyannyira nem tetszik a stílusa. Na, mindegy végül is szerencsére nem látom sokszor.

Péntekre egyel kevesebb tennivaló megkaptam azt a gyönyörű módosítást. Jaj, de hogy miért kell, ilyen szomorú arccal ezt a papírost átadni azt nem tudom. Biztos cefetül érzi magát a HR-es amiatt, hogy nem adnak nekem semmit. Csak ez lehet ez tuti. Főleg azután, milyen örvendetes hírként mondta el korábban, hogy mennyire nem fognak nekem adni semmiféle fizetséget. Így viszont hivatalosan is holnap kell utoljára jönnöm és élveznem ezt a csodálatos helyet. És szerencsére az is tuti lett, hogy holnap a megbízó levelem a főnököm, istenvilágkirálycsászár, mentorom fogja odaadni nekem. De ha azt meri mondani, hogy majd a HR-estől megkapom, én nem tudom, mit csinálok. Emellett ha holnap hiányozni mer…

Igen egyébként holnap tényleg nem lesz itt benn a főnököm állítása szerint, szóval ma kellene ezt elintéznie. Erre azt mondja, nekem mikor ezt felhozom neki, hogy töltsek már le a netről egy ilyet és töltsem ki, majd aláírja. Csak ezzel az a baj, hogy ő kapja meg a papírt, amit kettő perc lenne kitöltenie és odaadnia. De ő nem is kapott ilyen papírost… Valószínűleg az iskola, ha már eddig a szerződésekkel ilyen jól bántak azt is elküldte, csak a főnök nem nézte meg, mert nem érdekli, és most arra fogja, hogy ő bizony nem kapott ilyet. Nem tudom mi lesz ebből, de egy rémálom, ami történik itt…

El sem hiszem, de tegnap olyan dolog esett meg, amire nem számítottam. A főnököm utánakeresett egyedül a megbízólevelemnek. Utánanézett a mail-jei közt és jéé tényleg talált egy ilyet. Igaz, hogy a csoda kinyomtatására és kitöltésére kellett várnom eléggé sokat, de megtérült, ugyanis a nap végén a kezemben foghattam eme papírt. Innentől olyan boldogan mentem haza, hogy az már nem semmi. Még akkor is, ha ma még egyszer jönnöm kellett az utolsó napomra. Azt, hogy az utolsó napon mit fogok csinálni, még nem tudom, de valahogy csak elütöm az időt, bár kétlem, hogy egyszerű lesz.

Tegnap még tanácsokkal is elláttak, mivel ma már nem találkozom az istenvilágkirálycsászárral, én pedig ennek fejében népszerűsíteni fogom a céget. Hát az ellenségeim körében biztosan.

Összességében elérve az utolsó naphoz annyit mondhatok, hogy ha más nem a papír miatt megérte a majd’ hathétnyi szenvedés. Tanulni igazán nem tanultam, de volt egy-két érdekes dolog. Egy kis betekintést kaphattam a SMED elemzésbe, munkalapot készítettem, optimalizálásba is beszálltam, és persze a legfontosabb, hogy jó sok papírmunkát végeztem. Dokumentumokat nyomtatni és lefűzni kitűnően tudok. Emellett magas szintű archiválási képességeket is szereztem. Már ezért megérte.
„A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégezte” – áll a papíromon. Hát, ha őszinte akarok lenni, azért ez túlzás. Amit tudtam tényleg megcsináltam, de véleményem szerint nem olyan szinten, amint a leírás mutatja. Megcsináltam, de véleményem szerint jobban is csinálhattam volna. Igaz akkor meg jött volna az, hogy valami feladatot kellene adni a srácnak. Persze nekem is volt olyan, amikor kedvem nem volt a dologhoz, de erre két okom is van miért nem. Először is egyáltalán nem volt szakmába vágó és ez lehangoló, mert mégiscsak a már az elején is említett dolgok miatt jöttem ide. Kettő, miért csináljam meg, ha nem honorálják? Se fizetés, se szakmai tudás. De például említettem is már korábban, hogy néhány feladatnál direkt lassítottam a tempón, nehogy túl hamar befejezem. Ha minden feladatot rendes tempóban csináltam volna meg a fele időszakot végigülhettem volna úgy, hogy semmit nem csinálok. Egyébként, ha szigorúan vesszük kb. másfél hétnyi időt így is semmittevéssel töltöttem, ha belevesszük az üresjáratokat, amiket tartottam néha.

Aztán mindezek után még csodálkoznak, azon mennyire örülök az utolsó napomon. Mintha egy börtönből szabadulnál ki. Csak ott fizetés is van.
Persze az utolsó napra is marad még egy kis izgalom. Kaptam egy kicsi feladatot, sőt egy viccesebb is várt rám. Kicsit módosultak a dátumok, így módosítani kellett a jelenléti ívem is. Furcsa és vicces azt látni, hogy előre be van írva másfél hét jelenlét. De legalább maximálisan jól jártak. Nem fizetnek, nem foglalkoztak velem és már nem is rontom itt a levegőt.

Hogy mit mondjon kedvenc HR-esem a nagyfőnöknek Mr Nemmondomki A. Nevétnek? Hát legszívesebben személyesen mondanám el tapasztalataimat, de ezt az írást is megmutatnám ám neki.
Persze nagyon jól éreztem magam itt. Sőt másoknak is csak ajánlani tudom ezt a helyet. Az ellenségeimnek, meg azoknak, akik felsővezetőknek jönnének.

Jó lesz utoljára hazamenni innen szerintem nem fogok visszasírni sok pillanatot, de úgy érzem engem sem fognak hiányolni.

Hogy mennyire hiányolnak engem onnan azt valahogy sejtem. Mindenesetre emlékeztek rám, mikor idén áprilisban találkoztam velük az állásbörzénken. Egy évvel azután, hogy megismertem ezt az akkor még ígéretesnek tűnő céget. Én inkább nem akartam emlékezni rájuk...
(Az idei állásbörze egyébként jó volt sok helyen érdeklődtem, de a vége volt a legjobb egy spontán fél órás beszélgetés az akkori plátói szerelmemmel. Bár vicces volt, hogy a pasija folyamatosan figyelt a távolról minket. Alibi duma volt, de a hónap legjobbja.)

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény felsőoktatás múlt gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat kemény vélemény fúdejóvolt

Ismerős arcok

2016.08.24. 14:20 gyaloghuszar

De ti mi a fenét kerestek itt?

Azóta mérnökként állítólag jól megvannak a srácok. Nem tudom nem kérdeztem őket.

Ma kiderült, hogy okos embernek tartanak engem itt néhányan, mert érdekelnek a telefonok. És emellett még beszélgetni is lehet itt a kollégákkal. Viszont ma azt is láthattam milyen az mikor valami miatt hajtás van. Érdekes volt, de persze most is kiderült, hogy nem is nekik kellett volna ezt megcsinálni, hanem a főnöküknek, aki az enyém is még egy kis ideig. Ezzel számomra végleg teljesen elásta magát ez a cég. Nagyon jónak összetartó kis csapatnak hazudták magukat mikor látogatóban voltunk, de ehhez képest semmi sem valósult úgy meg, mint mutatták. Ez nagyon nagy szégyen. Vezetőknek hittem a magasabb beosztású embereket, de kiderült nem mindegyik az.

mjaxmy1ly2jhzgu3nwnhndfizwiz.png

Na persze a tegnapi nap sem telhetett el érdekességmentesen. Egyszer csak jön egy – tudod az elejéről a munkavédelmis, ez már sajnos rajtamarad - csaj, hogy lenne nekem egy kis feladata. Mondom jó, megyek, csak megebédelek. Aztán elindulok, de hozzam a telefonom, fényképezni kell. Hűha, ez mi lesz. Elég vicces a feladat, ami úgy szól, hogy minden nap ki kell mennem a hátsó udvarra, ahol épp építkezés folyik. Kimegyek és csinálnom kell 4 fotót arról, ahogyan építkeznek. Azt nem tudom, ez minek kell, de mindenesetre elég vicces, főleg az, hogy akinek kell, nem tud rá 5 percet fordítani, hogy kimegy oda és lő 4 fotót. De oké megcsinálom, azon ne múljék. Viszont, hogy utána ezt még nekem el kéne juttatni ahhoz az emberhez, akinek ez kell, hát az már bonyolultabb ügy, mivel ilyen benti mail címem ugye nincs, amiről elküldhetném, így egy erre kijelölt mappába rakjam minden nap. Hát érdekes, de ezt kb. bárkire rábízhatták volna, akinek van telefonja és valamivel közelebbi kapcsolatban áll a céggel.

No, az utolsó előtti hét vége is elérkezett és bár szenvedősen indult, azért nem lett rossz a hét vége, mert volt mit csinálnom és nem csak ültem és lestem.
Azért a péntekre is maradt érdekesség, mivel egy úgynevezett munkalapot kellett csinálnom, amit egy-egy munkaállomás mellé tesznek ki, hogy mindenki tudja, itt mit kell csinálni. Látni láttam már ilyet, párat, de csinálni nem csináltam, majd kiderül egyszer milyen lett. Vagy nem. Mert, azóta a főnököt sem láttam. Viszont az megtisztelő, hogy kaphattam az egyik születésnapi tortájából. Ez mondjuk így szokott lenni, hogy ahol épp dolgozom, a végére csak megkedvelem kicsit a helyet. De ezt csak egy nagyon, nagyon, nagyon kicsit. El sem hiszem, hogy az utolsó percekben még pénteken befutott a főnök úr, és mint kiderült már látta is a kreálmányomat és azt mondta rá, hogy jó lesz. Bár utána még 10 percet dolgoztunk rajta, de utána jó lett. Igaz ezzel nem értem haza olyan korán, de legalább péntek volt.

Ami a mai napról nem mondható el, mert hétfő van, de legalább az utolsó. Hogy mi lesz velem a héten, azt nem tudom, de félek, hogy egy-két dolog után nekem kell majd futnom… Nem tűnik úgy, mint ha nagyon foglalkoznának azzal, miért vagyok itt.

Érdekesen alakulnak a dolgok. Éppen nagyban ’dolgozom’, amikor bejön két ismerős arc az irodába. Gondolom magamban, hát ezek meg mit keresnek itt? Meg is kérdezem és ők jöttek dolgozni ide. IDE? Hát lehet, publikálnom kellene ezt az írásomat(hehe), de hát ők tudják, lehet, ők normálisan kapják majd a dolgokat, mint egy szakmai gyakorlatos. Ha más nem egy hétig izgalmas lesz őket nézni.
Az viszont nagyon furcsa, hogy a főnököm, mentorom, istenvilágkirálycsászár már többet foglalkozik velük, mint velem eddig összesen. Szóval ez eddig, nagyon furcsa…
Sőt, ez eléggé lehangoló is egyben, hogy jönnek és már az első napon több lényeges információ jut el hozzájuk, mint hozzám. Az utolsó hetemen több dolgot látok és hallok, mint eddig összesen. De azért így sem bírja a nagymester fél óránál tovább az egyhelyben ülést. De most a srácok is kicsit kipróbálhatják mit is éltem át az első napon. Ültem és néztem ki a fejemből, esetleg olvasgattam valami papírost. Na, most nekik is ez jutott, de úgy tűnik egyelőre nekem is mára, mert ma még semmi értelmeset nem csináltam csak figyeltem őket. A legérdekesebb, hogy még az öltözködési szabályt is az utolsó héten kell megtudnom. Lehet nem kellett volna azokban a furcsa mintázatú pólókban jönnöm. Na, de az utolsó hétre csak ezért nem változtatok. Sőt nem is kell, mivel én csak egy szakmai gyakorlatos gyakornok vagy mi vagyok itt, akit még ráadásul semmibe is vesznek. Oké, hogy csak 6 hétig vagyok itt, de azért ennyire nem kellene, mert tegnap szemtanúja voltam annak mennyire vesznek számításba. Semennyire, szóval, ha valaki szakmai gyakorlatra jönne, ehhez a céghez inkább ne tegye, lehet, hogy rendes munkakörben jobb, főleg ha magasabban vagy beosztva. Mert hallottam én már olyat, hogy nem jó itt dolgozni sem. Három éve van itt a srác és menne már innen. Ha rossz szemszögből is, de az alapján, ahogy megismertem ezt a gyárat, céget, biztos, hogy nem szeretnék itt többet járni. Nem tudják mi az a szakmai gyakorlat, nem foglalkoznak az ilyen emberrel, és ráadásul olyanokat találnak ki feladatnak néha, amihez semmi köze egy mérnöknek. Vicces egyébként, hogy a tegnap érkezett kollégákat is, akikről tudom, hogy gépészek, közel sem technológusként vették fel. De nem tudom, ők tudják, miért akarnak itt dolgozni. Nekem szerencsére már csak 4 napig kell itt kibírnom, de valószínű, hogy nem lesz sétagalopp.

Csak, hogy meséljek egy kicsit arról tegnap mit csináltam, megint kaptam egy munkalapot megcsinálni és természetesen megint nem tudtam ellenőriztetni az istenvilágkirálycsászárral, szóval ezt talán ma megejtjük, de persze ehhez nem fűzök sok reményt. Mára, úgy ahogy van dolgom, de az nem sok. Ja, az még aranyos volt, hogy tegnap kérdeztek egy olyat, hogy írtam-e már alá titoktartásit? Hát nem igazán, de persze a saját élményeimen kívül sokkal többet nem tudnék átadni senkinek, mert nem mutattak sok mindent. Persze a szerződésem után is nekem kell futnom szóval egyre jobb…

Rossz érzés mikor már egy cég, aki vállalta azt, hogy foglalkoztat és gyakorlatra hív, ennyire semmibe vesz.

Igen, azóta sem kérdeztem őket. De szerintem körvonalazódik bennetek is mennyire utálhatom ezt a céget...

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény felsőoktatás múlt gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat kemény vélemény fúdejóvolt

Unod már?

2016.08.20. 16:08 gyaloghuszar

Folytatom a sorozatom. Unalom? Ha olvasod nem lesz, de én akkor rohadtul untam. 

1312324370-65g2_f.jpg

Csodák csodájára ma egész élveztem, amit csináltam ma. Bár ez csak inkább adatgyűjtés volt, de gép közelébe kerültem, ami örvendetes annak a fényében, hogy rég voltam köztük. Érdekes volt odaállni minden gép mellé egy kicsit, figyelni, ahogy dolgozik és különféle dolgokat felírni. Még ez a felírás annyira nem is volt vészes. Bár kicsit fura, hogy ezt akár naponta is meg lehet csinálni, mert egy-egy gép mást és mást gyárt egyik és másik nap. Az érdekesebb rész az inkább az volt, hogy új emberekkel találkozhattam, akik a gépek mellett dolgoznak. Mint mindenütt itt is vannak fura és egyszerűbb figurák is, de nagyjából mindegyikük kedves volt velem. Persze én is így közelítettem a témához. Igaz voltak, akik megkérdezték mit csinálok, mit írogatok, erre elmondtam nekik. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy felügyelő. Nem ismer senki és egy mappával a kezemben járkálok, termékekkel és közben írogatok valamit oda nem illő ruhában. Csak nehogy kiderüljön, hogy azért dolgoztak ilyen serényen, mert azt hitték ellenőr vagyok. Szóval ez az utolsó előtti hétfő nem volt rossz. Bár ezt is szép komótosan csináltam, elvégre hova siessek. Mondjuk nem mentem végig, de már nem is volt sok kedvem tovább csinálni. Kicsit a fürkésző tekintetek és a hozzáférhetetlen gépek miatt. Mert azért vannak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel, ha valaki idegen mászkál a gépek közt és irkál valamit. Szóval ez még vicces is volt egy kicsit számomra. Bár az mondjuk annyira nem, mikor fél órával 4 előtt jut eszébe a kolleginának, hogy kellene még egy-két dolgot nyomtatni. Hát jól van, de remélem ezt is kinyomtattad már korábban meg azt is – hangzik a kérdés. Én persze úgy tudtam azt meg ezt nem kell, de hát legalább másnapra is hagytam valamit, mert én 4 után már nem rendezkedek az biztos.

Mondjuk ma reggel furcsa volt, hogy már két ember is köszönt nekem, akikkel tegnap találkoztam. Ez nagyon pozitív, főleg ahhoz képest milyen fejek szoktak rám meredni néha.

Egy érdekes dolog vetődött fel bennem. Korábban meséltem, hogy volt egy feladatom egy sráccal, akinek nem a lean lenne a feladata. A lényeg, hogy neki a munkája itt termékek méretének pontos ellenőrzése. De mesélte, hogy ő annó még operátorként jött ide, vagyis gép mellett dolgozó kétkezi munkásnak. Na, már ugye ő most épp méricskél (ugyanannyi pénzért persze), de nem volt erre külön semmilyen képzése. Valószínűleg ez más feladata volt – a sok másik mellett – és inkább gyorsan betanítják a gyereket egy gép kezelésére, hogy ezzel is jobban haladjon az idő. Ez azért a cég hozzáállásáról elmond valamit. Főleg azt, hogy mindenből az olcsó megoldást kedvelik. Mert ugye olcsóbb betanítani egy operátort és adni neki ugyanazt a pénzt, mint felvenni egy szakembert, aki ugye megkéri az árát. Persze aztán ezt az embert nem pótolják a gépek mellett, inkább ’univerzális váltókat’ vetnek be, akik minden terméket tudnak egy kicsit csomagolni, persze csak az egyszerűbbeket. Ez persze azt is mutatja mennyire is lassú a termelés. Nem készülnek el elég gyorsan a darabok és ezért nincs annyi emberre szükség. Aztán meg az a baj, hogy nincs meg a darabszám. Hát nem is nagyon van olyan dolog, ami mutatná a napi szükséges darabszámot. Persze azt nehéz is elérni, ha naponta cserélgetik a szerszámokat a gépeken. Ennek valahogy nem látom értelmét, mert általában egy termékből nem 100-200 db kell összesen, és ha rá is teszed más gépbe, akkor meg minek vetted ki az előzőből? Szóval nem értem ezt teljesen, de lehet, hogy csak nekem furcsa. Mert, hogy mi az iskolában esetenként naponta váltogatjuk a fröccsszerszámot a gépekben az oké, mert lehet, másfajta darabot kell csinálni, de hogy egy nagy termelésű cégnél… Persze lehet ezért szoktak kicsi teherautók járni erre.

Így persze ma is a totális megsemmisülés felé közelítettem, mert természetesen ma sincs itt a mentorom. De miért is hiányolom, nem lenne értelmesebb a nap úgy se. Tegnap is bejött egy köszönésre és azután már nem is láttam aznap. Furcsa dolog azért, hogy most így kb. akkor jár be dolgozni, amikor akar. Bár nem tudom, biztos van benne valami rendszer, csak még én nem látom…
A lényeg, hogy egyszer én is szeretnék majd így dolgozni járni. Akkor jövök, amikor akarok és senki sem szól meg, ha kések egy-két órát.

Egyre rosszabbak ezek az utolsóhoz közelítő napok. Nem tudom az idő borús, a kedvem is borul vele, de még a nyolc órák is nehezen bírhatóak. Lassan már tényleg nem tudnak mit adni nekem feladatnak, aztán csak ülök és nézek ki a fejemből, majd megkérdezik, hogy unatkozol? ÁÁÁ nem soha, itt én olyat még nem tapasztaltam. Aztán az egy kicsit furán veszi ki magát, ha egész nap csak úgy itt ülök, és teszem azt, babrálom a telefonom.  De hát még egy pár napig – pontosan 8 – kell kibírnom ezt a megalázó semmittevést egy irodában, ahova azért vettek fel, hogy a szakmai gyakorlatomat elvégezhessem, mint mérnök. Annyi dolog történt már itt, de mégis olyan semmit mondó, vagy semmilyen.

Tegnapi napom is arról szólt, hogy ülök és próbálom valamivel elütni az időt. Aztán persze fogtam magam és kerestem valamit. Aztán azt csináltam délutánig, persze igen derekas tempóban, vagyis szerintem egy csiga megelőzött volna kétszer. Persze mikor mentem, hogy ezt a munkát én megcsinálom, akkor már kaptam a dicséretet, hogy de jó, hogy megcsinálom. Csak hogy ne az unalom, hanem inkább a papírok faljanak fel. Szóval a nap végét azért csak megéltük, még ha közben a monotonitás legmélyebb bugyraiba is süllyedtem a papírok válogatás közben.
Aztán én 4 órakor azt mondtam elég és a kolléganő után én is elindultam haza. Nagyobb sétatempóban elstartoltam és csak egy sorompó állított meg. Sajnos pont az a vonat ment el előttem, amire fel akartam szállni, de egy jó rajt és egy észvesztő sprint segített a vonat elérésében, pedig még az ajtót is majdnem rám csukták. Így egy órával hamarabb hazaértem.

Az legalább tuti, hogy ma mit fogok csinálni, de hogy további napok mit hoznak… Kicsivel több, mint egy hét még.

Unatkoztál közben?

Ugye hogy nem. De ha most újra elkezdted olvass tovább!

(Kérdésre a válaszokat várom!)

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény felsőoktatás múlt gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

Szakmai - mostfigyelj - gyakorlat

2016.08.18. 15:20 gyaloghuszar

Akármit csináltok, azonnal dobjátok el és most olvassátok a sztorit izgalmas lesz. Lenne itt egy csepp probléma...

 1312057565-rly8p2.jpg

Ma reggel is mire érek be? Hát 8 órakor még senki sincs itt, aki irodásként 8-ra jár. Megint én értem be először. De megspékelte a dolgot, hogy nem kellett csak 10 percet várnom és legalább tudtam ki jön majd. Hát persze miszter 106, aki ma nem zárásként, hanem kezdésként ment a kondiba, mely után már reggelről halálra rémisztett penge verdájával. Csak reggel tényleg megrémiszt. Kómás fejjel bandukolok az út szélén, fülemen a füles és egyszer csak vruuuum… Már jól indul a nap.

És még hogy folytatódott. Szépen csinálom a kis munkám és egyszer csak betör az irodába a HR-es. Hát te meg? Meséli, van egy csepp probléma. Na, most nagyon figyelj! Ugye szakmai gyakorlat 6 hét. Erről van egy szerződésem, hogy 6 hetet kell járnom és meg van, hogy július 1. és augusztus 11. között járok ide gyakorlatra. Na, ez ugye egybefüggően 6 hét. És egy kis lábjegyzetben a szerződésen meg lett jegyezve, hogy ha eléri a 6 hetet a gyakorlat, fizetni kell. Viszont a szerződésben az állt, hogy pénzt én ugyan nem kapok itt, viszont így mégis kellene, hogy kapjak. Na, de olyan eszes kis tervet gondoltak itt, hogy ihaj. Szerződésmódosítás lesz, csak azért, hogy mégse kelljen fizetniük egy kanyi vasat se, így nem egybefüggő lesz a 6 hét, hanem darabolt, így nem jár pénz. Majd írnak a sulinak ez ügyben. Csak tudnám ki fog visszaírni ilyenkor.
De ez mekkora egy mocskos szemét dolog már, hogy csak emiatt szerződést módosítanak, hogy véletlenül se legyen senkinek se rossz a dolog és én se járjak jól egy kis pénzecskével véletlenül se…
De legalább egy napot még lehúzhatok a centiről…

Kész én már nem tudom, mit mondjak ezzel a céggel kapcsolatban. Azt nem tudják mi az a szakmai gyakorlat, azt se mi fán terem az, hogy mérnök és most ez… Hát komolyan mondom vicc, nem, hogy kb. semmit nem tanultam itt, de még azt a pici dolgot is elcsenik, hogy egy icipicike kicsike kis pénzecskét véletlenül kapjak. És a legviccesebb, hogy a mentorom is röhög a dolgon, mikor mondom, hogy mesélnem kell majd az itt töltött időről egy ilyen 10 oldalban. „Izgalmas lesz” – mondja, miközben én épp kínomban nevetek még mindig…
Már sikerült naprendre térnem az elhangzottak felett, de sosem fogok pozitívan beszélni erről a cégről senkinek. A látszat most nagyon csal, egészen más, mint amit mutatnak magukból. Nem tudom ez mire jó, de nálam ez nagy csalódás… Pedig milyen szép reményeket fűztem hozzá…

Szóval ez történt tegnap és már nagyjából felfogtam a jó fej főnököt, akit megismertem az első látogatáson már a pokolba kívánom, hogy egy kis pénzt miért nem tudnak adni azért, hogy 6 hétig napi 8-órában benn ülök és csinálom más feladatát. Mert ha még tanultam volna valamit, akkor jó sokkal fontosabb dolgot kaptam a pénznél, azt a tudást, amivel megcsinálhatom a hátralévőket. De ezt nagyon nem kaptam meg… Ehelyett honorálhatnának egy kis zöldhasuval, ha már túl hülyék ahhoz, hogy megértsenek néhány dolgot.
Persze ma reggel is a megszokott nóta játszódott. Ugyanúgy már reggel is a frászt hozza rám miszter 106 és ugyanúgy én értem be először, mint mindig mikor a kolléganő szabin van. De jövő héten jön vissza így kapom majd megint a rendkívül izgalmas papírtologatós feladatot. Nagyszerű lesz, főleg még két hétig csinálni ezeket.
Végre ennek a hétnek is pont van a végén. A mai napom sem állt másból, mint a többi a héten, papírokat tologattam vakulásig. Much izgalom… Csak ma még a mentorom is mellőzte a bejárást, így még kevésbé tudott velem foglalkozni. Na, nem mintha eddig túl sok mindent csinált volna, de ő már csak ilyen, menedzser. A mai nap is volt, hogy órákra egyedül maradtam az irodában, valószínűleg utoljára történt itt velem ilyen, mivel jövő héttől nincs szabadságon a rohangálás mentes kolléganő.

Félek nagy szenvedések lesznek még. Eddig se voltak kicsik, sőt meséltem is mekkorák voltak. Ma is majdnem rádőltem a papírokra, annyira untam az egészet, ezt a monoton papíros pakolósdit.
Egyébként pénteken mégis benn volt az én istenvilágkirálycsászárom, csak az irodája környékére nem volt hajlandó menni. Persze amilyen nagy forma ő itt van másik helye is, mint kiderült számomra. De minek egy embernek két asztal két külön irodahelyiségben? Amikor meg valakinek helyet kéne szorítani nincs. Ehhez hozzátartozik, hogy pénteken volt egy vicces jelenet, mikor épp pihegek ama irat és egyéb mindenséges mini raktárban, melyben papírokat tologattam, egyszer csak betoppan a kedvenc HR-esem. (Kedvenc mi? Főleg amelyik olyan sajnálkozó tekintettel tudja elmondani, hogy mehetek az anyámba, hogy még én érzem rosszul magam.) Szóval jön, és kérdezi, mit csinálok itt, hát mondom a feladatom. Aztán kérdezte mi az én kicsit kifejtettem, de kérdezem, hogy miért jött? Hát helyet kellene találnia, ahol egy asztal és két szék elhelyezhető, hogy valami nem tudom, kicsoda nyugodtan tudjon beszélgetni a dogozókkal. Hát a röhögés igen erőteljesen kerülgetett, mivel ez a raktár, nem hogy asztal, de még szék befogadására is alkalmatlan, és hát kérem ez egy raktár. Ezután továbbállt és folytattam az eddigieket.

De hogy a hátra lévő két hétben mivel fogok szenvedni, még nem tudom, viszont elegem van ebből a cégből. Annyiszor elmondtam már, így nem részletezem megint, de lassan egy hónap után sem fogják minek jöttem ide. Szerintem már nem is érdekli őket és már engem se, csak legyen vége.

Vége... 
Hol van még az...

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény felsőoktatás gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

Mustár

2016.08.16. 12:51 gyaloghuszar

Nem most nem az a mustár, csak megmaradt a mese egyik alanyáról. Viszont nagyjából elértünk a feléhez a tavalyi műsorból. Izgalmas dolgok jönnek még, de hogy mennyire azt csak lentebb olvashatjátok el.

a07539.jpg

Na, szóval itt vagyunk a 15. napon, félidő.

Azt viszont még nem meséltem, de volt még érdekes sztori, de pont most jutott eszembe. Ugye mondtam milyen elfoglalt a mentorom, kell vagy 700 fele figyelnie. Eddig oké, de persze itt is fellelhető a hiányosság, vagyis miért vannak segítői, ha mindenre ő ügyel? Na, nem az én dolgom, de az egyik nap mikor nem volt itt az egyik kolléganő, mert szabin volt, történt egy izgalmas jelenet. Az istenvilágkirálycsászár megint ezer dologgal volt elfoglalva (vagy nem sose tudom ebből mennyi a valós) jött még egy probléma valami papír kitöltésével kapcsolatban. Az elején említett munkavédelmis csaj, aki persze nem csak ezzel foglalkozik, de itt már megszokott, hogy senkinek sem csak az a dolga, amiért fölvették. Nekem se. Szóval jött és sürgősen kellett volna a dolog, de amilyen kedvesen jött, hogy ezt kéne intézni majdnem sírva ment el, mert akkorát ragelt a főnök (az irodáé tudod mentor, istenvlágkirálycsászár…), hogy én is beszartam. Azért ennyit anyázni még nem hallottam egy magasabb rangú embert. Persze a többiek, akik benn voltak a nevetésüket próbálták visszatartani, mit utólag kiderült, de azért ez engem kicsit megrázott. „Nem kell komolyan venni” – hát azért én rendesen elképedtem. Mondjuk, nem szeretném, ha leordítaná az én fejemet is.

Tegnap jártunk a felénél, de a hétnek most jött el a fele, de mi is történt tegnap?
Már hétfő óta ígérte a mentorom, hogy megnézi a smed-et vagy mi a fittyfenét, de hétfőn a kolléga nem volt itt, akivel csináltuk, tegnap meg…
Tegnap viszont megérkezett kb. fél 10-re és máris egy értekezlettel kezdett az irodában. Érdekes volt hallgatni, bár sok mindent nem értettem belőle, lévén minőségügyből csak 2-es lettem. Ezután jött egy ebédszünet. Az sem volt rövid, de mire visszajött mondta, hogy 5 perc és megnézzük, de hol a kamerája? Lenn hagytuk töltőn. Ott nincs, így egy kis kétségbeesett kapkodás után csak sikerült megtalálni azt az izét. Az egyik asztalon volt még pénteken, de valaki szó nélkül elrakta a szekrénybe. Persze kussba kell ülni mikor égen, földön keressük azt a vacakot, mert kinyírnak, ha nincs meg. Na, mindegy meglett, hála a jó égnek és még mindig élek. De ott azért megállt bennem a húgy is… Megtaláltuk, de mire felvittük odaadtam neki máris elszólította a kötelesség, de megint hová, azt senki se tudja. Ezután tegnap már nem is láttam, viszont a dokumentumok szortírozásába majdnem belealudtam, szóval az nagyon izgalmas. De a tegnapi napnak is vége lett valahogy és már kevesebb van hátra, mint amennyi eltelt.

Ugyan még nincs vége a mai napnak, de ma végre megnézte a főnök azt a csodálatos elemzést, amit készítettem egy hozzá nem értő kollégával. Kitalálta már szerintem mindenki, hogy nem volt tökéletes, de egynek legalább elmegy. Viszont az gond volt, hogy nem teljesen töltöttük ki a táblázatot, holott a 2. felére azt mondta istenvilágkirálycsászár, hogy azt majd vele együtt kitöltjük. Hát, mint kiderült azt is nekünk kellett volna megcsinálni. Egy kis ismerkedés a témával persze rávilágított arra, hogy ez egy lean-elmélet alapján kéne ezt megoldani. Persze ezt az elméletet, módszert, hívjuk, ahogy akarjuk, évekig tanulják. Menedzserek… Szóval egy ilyet kellett volna elsőre jól megcsinálnunk. Nem tudom, mintha nem fognák itt fel, hogy mire jó egy anyagmérnök…

Kicsit meséltem már a mentoromról istenvilágkirálycsászárról, de írnék pár szót a mellettem ülő srácról is. Peti. Én miszter 106-nak is hívom a menő Peugeot-ja miatt. Jó kis gép is lehetne… Na, de a srác ilyen kis gyúrós gyerek. Emellé persze viccesen beszél sőt, néha élvezet hallgatni, ha angolul teszi ugyanezt. Jó fej egyébként, bár érdekes, hogy több órára le tud lépni, de hova mehet ilyenkor? Rejtély. Elmegy gyúrni. Két telefonja van azokat is mindig az irodában hagyja, mikor elmegy valahova. Esküszöm volt egy alkalom, amikor pont akkor csörrent meg a mobil, mikor bezárta maga mögött az ajtót. Viszont egy valamit utálok benne. Mikor kicsivel előtte jövök el, mindig benne van az a hajlam, hogy mikor az út szélén sétálok az állomásra (mert járda ugye minek kis település, de ha már egy gyárhoz vezet az út, illene) úgy húz el mellettem, mint az őrült a kis kocsijával és ez mindig megijeszt. Mert nem csak hogy gyorsan, de 3 centire is tőlem és ez azért nem egészséges. Főleg nekem nem. Persze ilyenkor sem megy messzire csak az utca végi kondi terembe, de akkor is miért nem lehet nyugisabb tempóban? Miért kell szegény 1.1-es oroszlánját széthajtani? Nem értem ezeket… Na, mindegy a lényeg, hogy egyébként jó munkaerőnek számít szerintem, dolgozik rendesen, csak nem értem miért kell hazafele így rémisztgetni az embert. Hát emiatt is valószínűleg nem fog hiányozni ez a hely.

És hogy a felénél hogyan látom a dolgot? Egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam és amilyennek lennie kellene. Diákmelót végeztetnek velem tanulni csak nagyon keveset, és mindezt ingyen. Az eddig elmúlt 3 héten szerintem egy kezemen meg tudnám számolni hány érdekes, vagy inkább értékelhető napom volt itt.

És csodálkozol, hogy várom a végét? Szerintem ők sem fognak könnyes búcsút venni tőlem.

Hogy könnyes volt-e a búcsú később még kiderül.

De addig is, MUSTÁR.

Szólj hozzá!

Címkék: felsőoktatás mustár értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

Jó nekem...

2016.08.14. 15:21 gyaloghuszar

Napfényes délután, de vajon napfényes-e a folytatás?

A délutánnak mindenképp, viszont a történetem már mi tavalyról származik és esetleg még izgalmakat tartogat nem igazán. Iroda, iroda, raktár, iroda. Unalom és hülyeség.

A reggelek viszont már egyre simábban mentek, éjjel aludni is tudtam már és reggel nem kellett a jegypénztárral megküzdenem, ellenben néha az utasok mennyiségével. A hétfők valahogy mindig tömeget hoztak. De a péntekek is hasonlóak voltak fél 8-kor. Persze, nyaralni menni kell valamivel. Egyébként épp ma reggel is én nem tudom, hogy milyen korosztályú csoport volt, de nagymértékben elfoglalta a vonat nagy részét. Máskor sok az egy kocsi, most az egyszer kevés volt. Persze vicces volt egy kicsit, hogy iskolások közé bekeveredtem, de volt ott mindenféle arc. Menőcsávó – talán olyan 14 éves srác – csajok, kicsik, nagyok ezért sem olyan könnyű belőni az életkoruk, de a 22 évemmel, pólóban, farmerban és táskával a vállamon nem nagyon lógtam ki közülük. Maximum a fejhallgató nem illett a képbe. Még talán annyi, hogy 2 tanárral (szerűséggel) utaztak. Nem tudom valami tábor lehetett. Viszont még vicces volt, hogy a szemben ülő lány – aki nem tűnt többnek 12-nél – elővette a Kőszívű ember fiait olvasni. Beteg állat, gondoltam magamban, mert, hogy azt a könyvet nem 7.-eseknek szánták az is biztos, de hogy, ha most kéne elolvasnom, akkor se érteném az hót ziher. De jó gyerek elolvassa nyáron a kötelezőt, hogy ne később kelljen. Elolvassa, csak nem érti meg. Én csak röviden olvastam el elvileg érthetőbb formában akkor se nagyon értettem, de eléggé elkalandoztunk.

Vissza az irodába, ami pénteken várt azzal a feladattal, hogy ne csak rendezzem, de archiváljam is a gépjavítási papírokat. Aláírás, dátumozás, példányszámkitöltés. Egy hónapnyi papírral végeztem pénteken 8 órában, amit mellesleg max 4 lett volna megcsinálni, de hát attól még több értelme nincs…
Legalábbis számomra, mert ez csak arra van, hogy valaki megcsinálja nem arra, aminek idejöttem. De legalább újabb hetet éltem túl és lassan itt a fele. Hétvége.

Mint minden ilyen hétvége ez is gyorsan elment és a mai nappal utol is értem magam, ugyanis ma már a 14. napomon írok és ma sem volt sokkal jobb dolgom, mint eddig. Egy újabb szintre léptem a szortírozásban, de nem is jutottam el a végéig. Persze ha csak ezt csinálom, akkor sem lett volna meg az egész, így inkább többet hagytam holnapra. Mert valószínű, hogy holnap is ezt csinálom majd…
Holnap elérem a felét a dolognak, de várós a vége. Ja és még egy történet a mai napra. Kiderült, hogy a mentorom tényleg nem sok mindent tud arról, hogyan is vagyok itt, mert nekem kellett vele közölnöm, hogy én ezért egy kanyi vasat nem kapok tőletek. Ez úgy merült fel, hogy az utolsó napom orvos látogatás miatt ki kéne hagynom és, hogy azt be kell, pótolom vagy nem. Hát így akkor nem. De beszél azért a HR-essel, hogy mi van. Persze azzal a HR-essel aki, a mentorhoz küldött ezzel a kérdéssel…

Még visszatérve arra, hogy tegnap mit csináltam. Mert legalább nem csak ültem, hanem még feladatom is volt. És ha mást nem legalább egy kis dicséretet kaptam, hogy 8 óra alatt sikerült egy egész havi javítási lapot rendeznem és eldobozolnom. Jó ez nem igaz, mert nem végeztem vele, de a vállveregetést megkaptam legalább, persze, hogy ez kész csak nekik jó nekem nem…

Jó, jó, jó, jó, ó de jó nekem. Jóó nekem...

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény felsőoktatás gyakorlat értékelés sorszám tavalyi tavaly szakmai gyakorlat

SMElaDat

2016.08.09. 21:06 gyaloghuszar

Íme egy újabb rész tavalyi történetemből. Előzetest nem írok, mert hosszabb lenne, mint maga az írás, de annyit azért hozzáteszek, hogy izgalmas napjaim voltak. Ja nem az egy másik műsor. 

Azért olvassátok élvezzétek. 

Aztán azon a héten volt egy olyan napom is amikor, a 8 és fél órából 7 és felet egyedül voltam az irodában. Ketten szabadságon a 3. a mentor tiszteletes pedig egész nap mással foglalkozott. Csak a nap végére érkezett meg és beszélgetett velem egy nagyon keveset.
Aztán, amikor meg még feladatot is adott akkor meg olyankor jött, 10 perc múlva vége a munkaidőnek. De nem lehet azt mondani neki, hogy én megyek haza, mert mégiscsak a ’mentorom’. Még jó, hogy nem kell sietnem a vonathoz. Így készségesen meg tudtam hallgatni, amit csütörtökön és amit, pénteken mondott, vagyis feladatnak adott. A csütörtöki egyszerű volt, másnap reggel kellett egy papírt átvennem, de amit pénteken adott azt még most is szívom, vagyis valószínűleg jövő héten fogom szívni, mikor ellenőrzi a munkánkat. Azt a munkát, amit egy itt dolgozó sráccal kellett megcsinálnom, akinek semmi köze az egészhez. Meg persze a SMED elemzéshez nekem sincs sok közöm lévén még mindig nem a menedzser szakot erősítem. De megcsináltuk, több, kevesebb sikerrel, de kész. Majd, hogy ez mit ér?

Egyébként maga ez a SMED elemzés érdekes dolog, folyamatoptimalizálással foglalkozik és még érdekes is számomra. Elvileg minden folyamatot gyorsabbá lehet tenni ha, elhagyunk bizonyos fölösleges lépéseket, például a várakozást egy kollégára. Szóval értelme van, csak nem mindenhol lehet megvalósítani. Ahogy elnézem ezt a helyet itt pont nem.

A SMElaDat kiadása után szerencsére egy hétvége jött, amivel ki tudtam pihenni a dolgot, de hétfőn még kaptunk egy kis felvilágosítást, persze azzal sem értettük, hogy miért nekünk, de legalább kicsit jobban képbe voltam, persze ebben lehet segített, hogy utánanéztem hétvégén.
Viszont visszajött szabadságáról a szembe szomszéd, és az előző heti feladatot, amiből direkt hagytam egy kicsit hétfőre is befejeztem. Tudod az a nyomtatásos, aláírásgyűjtős, lefűzős téma, amit oly nagy lelkesedéssel csináltam, hogy az már nem semmi. Ja és csúcssebességgel. Még ennél a feladatnál azzal tudtam sokat szórakozni, hogy a címkéző kis szerkezettel írattam ki különféle szövegeket, de a fogyását eltekintve ez sem volt hosszú életű, bár jól elvoltam a sok vicces beállítással. Eme remek feladatot hétfőn bevégeztem, de nem maradtam megalázó feladat nélkül ugyanis jött a következő. Mivel fél éve senkinek nincs kedve papírokat fűzögetni, így újabb hasonló feladat jött, de egy kicsit bonyolultabb. Elsőször még az egyszerű része jött. A feladat annyiból állt, hogy az összes fröccsöntő gép szerelési lapját, amik szét vannak rendezve, mappába tenni. Ez ugye nem nagy szám, de a fizetés mértékében dolgoztam és egy napig tartott ez az easy feladat. Szerencsére nem az irodában kellett csinálnom a többiek szeme láttára, így még feltűnő sem volt. De azért nem volt fenékig tejfel, mert egy pici iratraktárban kellett ezt csinálnom, ahol ugye nincs jó idő… Viszont a sarokba leülve egész kényelmesen tudtam játszani a telefonomon.
Ez volt hétfőn. Kedden szerencsére nem jött szóba, de akkor az elemzést csináltuk egy délelőttünk ráment a már felvett videó elemzésére persze úgy, hogy a kollégának lett volna jobb dolga is, így csak a ’siessünk már’ kijelentések maradtak. Majd délután újra feladatot kaptam. Az előző heti táblázat javítása. Mit ne mondjak ezzel is elszöszöltem egy darabig, így másnapra jutott a nyomtatás, de legalább nem a raktárban izzadtam. Helyette a hideg – igen pulóver kellett volna – irodában. Mert a lég kondihoz nem nyúlunk! Másnap újra elemezgetés volt, videó felvétel meg táblázat, de persze most is a ’siessünk már’-é volt a főszerep. De az ebédszünetig így is elszarakodtunk vele. Nem is végeztünk és valószínűleg jó se lett, de majd valamikor a hét folyamán kiderül. Vagy nem. Délután zöld színű lapokat nyomtattam és tettem a helyére. Persze ez sem volt egyszerű. Zöld lapra kellett nyomtatni, de egyszer-kétszer még felötlött, hogy még ezt ki kéne újra, vagy ez még ki sincs nyomtatva és azt persze fehérre kell. Saját tempóban ezt is megcsináltam és legalább a napnak is vége lett. Olyan feladatom is volt, hogy fordítsd már le ezt angolról magyarra, végül is oké megcsináltam és addig sem a falat bámultam, de nem szakmai gyakorlat…

Micsoda szakmai gyakorlat ugye?
Akkor lenne jobb ha szakmai lenne. Illetve lett volna.

Szólj hozzá!

Címkék: gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

Heti bontás

2016.08.07. 15:37 gyaloghuszar

A várva várt folytatás. Jó annyira azért nem, de a kalandom tovább gyűrűzik a szakmaiság homálya felé. Izgalmas lesz a folytatás. 

Még mindig nagyon élvezem a napjaim. 

egyszeru-logika.jpg

De eljött a hétfő és irány be először hétfőn. A 3 nap alatt megszokott rutin folytatódik, de a jegyvásárlás elmarad ma reggel, mert okosan bérletet vettem még előző nap. A MÁV-os bérlet egy kicsit érdekes, de lehet csak nekem újdonság az, hogy egy bérletre csak az egyik irányba út távolságát írják rá. Nekem fura volt, de csak otthon vettem észre, így hétfőre maradt a kérdés, hogy haza tudok én ezzel jönni? Vicces, de nekem ez nem volt egyértelmű.
Jegyvásárlás helyett pedig egy kérdésem volt reggel. Na, de az milyen reggel volt ám. Felérek az állomásra és látom mekkora tömeg, de szó szerint, ilyen sok ember ebben a megállóban még sosem láttam várakozni, pedig nem kétszer utaztam eddig innen. Szóval felértem és irány a pénztár a kérdéssel, mert nálunk ugye még jó, hogy van pénztár, nem hogy külön információs pult. De akadt egy kis probléma, mert jó sokan akartak jegyet is venni és a világ leglassabban dolgozó pénztárosától szerették volna ezt megtenni. Előttem nem vicc 10 percig bénázott azzal, hogy két Siófokig szóló jegyet kiadjon. Nem szokványos dolog számára ezt aláírom, de azért csak gyorsabban megoldhatná…
az utolsó pillanatban sikerült feltennem kérdésem és csodák csodájára 2 pillanat alatt választ is kaptam. Csoda, de még a vonatot is elértem. Beértem és szépen komótosan elkezdtem csinálni a múlt hétről rám hagyott feladatot, igaz először kicsit tempósabban hátha bonyolult és sokáig tart, de rá kellett jönnöm nem egy nagy cucc. Szembe velem senki az irodában a többi kolléga meg vagy itt van vagy nincs, és ugye ebbe beletartozik az én mentorom is. Szóval komótosan nyomtattam és aláírogattattam a papírokat. Ja, még mielőtt elfelejteném volt egy rövid beszélgetésem is a mentorral, hogy ugyan mi érdekelne. Hát nem az irodai munka az hót ziher… Persze ilyet nem mondunk, úgyhogy arról meséltem neki mit is tanulok, és mi leszek, mi szeretnék lenni. (Nem még mindig nem menedzser.) De ezen felül aznap sem láttam sokkal többet. Viszont volt egy kis érdekesség még egy áramszünet formájában, ami alatt természetesen bitangmód untam magam és az irodában ültem a sötétben. Mert mit csináljak? Gép nélkül nehéz dolgozni. De ez a nap is lassan eltelt és itt a hangsúly tényleg a lassún van, mert nem volt egyszerű. De egy nappal újra kevesebb.

Ez kb. egész héten így ment annyi különbséggel, hogy kedden az arcomba kaptam az információt, hogy ne csináljam ilyen gyorsan a feladatomat, mert aztán nem tudnak mit adni, így a nyugdíjas tempót valami eszméletlen lassúra cseréltem. Egy idő után már tényleg nem tudtam mit kezdjek magammal. Aztán az volt még egy fura sztori mikor reggel én értem be elsőnek az iroda dolgozóiból. Konkrétan az irodarész tök sötét volt. Na, akkor most mi lesz? Hát vártam, mert ilyen eddig nem történt és hátha jön valaki ajtót nyitni. Vártam és jött is valaki, – a munkavédelmis csaj az első napról – aki még abban is segített milyen néven kérjem a kulcsot, mert szám vagy valami jelzés ugyan minek rá… ’Pali irodája’ bakker és a kulcstartóra is ez van ráírva. És hol kell elkérni a kulcsot? Nem, nem a portán, hát ezt, hogy gondoltad, hogy logikusan ott lesz… A kapunál a biztonsági őrnél kell keresni.
Várj, logika? Az meg milyen betegség?

Ugye hogy élveztem? Ne aggódjatok nem napi bontás lesz.

izgultok a következő rész miatt? :D

Szólj hozzá!

Címkék: felsőoktatás gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

Rövidebb kaland

2016.08.05. 18:47 gyaloghuszar

A tavalyi kalandom története tovább íródik. Vagyis bemutatódik. Vagyis bemásolódik. 
Mert már tavaly egyszer leírtam. És beadtam mint beszámoló. Nem hiszitek el, de így.

1318874554-k_2tb6.jpg

Jött a péntek reggel, egy cseppet több alvással, mint előző éjjel, mivel nem azon izgultam mit kapok, mert folytathattam a papírtologatást. Ismét a reggeli rutin bár a nutellás kalács kenyérré változott, de a jegyvásárlás megmaradt, de annyira pontosan már nem értem be, mint eddig. Reméltem nem lesz belőle gond, de ki nézi, a jelenléti ívem magam vezetem. Így persze csak annyi értelme van, hogy látszik mikor voltam itt, de hogy azt a napot tényleg itt töltöttem és az tényleg annyi-e mint, ami le van írva, az senkit nem érdekel. Szóval beérhetnék 10 perccel később is akkor se szólnának. Viszont ha egész nap nem lennék, azt csak észrevennék. Pénteken is csináltam a kis dolgomat olyan nyugis tempóban, mert ugye tudjuk, mennyit fizetnek nekem ezért…
Persze, mint eddig sokszor munkáim során most is megkaptam, hogy gyors vagyok először pénteken, cseppet burkolva ugyan. Így később a nyugis tempót nyugdíjasra csökkentettem. És, hogy még lassabban haladjak, kitaláltam beiktatok kicsit hosszabb szünetet egy toalett látogatás keretében. Megtaláltam a királyi WC-t, ami a menő tárgyalóval egy szinten van, és ha jó napom van egész nap üres és még nyitva is van. Ott aztán nem zavart senki olyat tudtam trónolni. Ezzel is kitoltam kicsit a feladat végrehajtás idejét, ha már tempós vagyok. A nap végére kiderült, hogy aki eddig a feladatokat adta, az következő héten, szabadságon lesz, így arra kényszerültem, hogy még jobban kitoljam az időt, mert aztán tényleg csak unatkozok napokat. Aznap délután négykor megkérdeztem az épp ott lévő mentorom, hogy ha én, itt már nem kellek mehetek-e erre az volt a válasz, hogy őt nem érdekli, de nem kéne, mert itt van a vezetőség, nem vennék jó néven…
Így kiszenvedtem a fél ötöt, pedig hamarabb hazaérni milyen jó lett volna pénteken. Na, majd most pénteken, hacsak nem torkollik írásba, mint most is.

Ó az áldott hétvége. Csak ne lenne olyan rövid… Legalább a brit nagydíj jó volt.
De hogy mi vár rám az első teljes héten, szabadságok és papírok közt, abba belegondolni sem mertem.

El ne higgyétek. Kivágtam a felét.

Szólj hozzá!

Címkék: felsőoktatás gyakorlat értékelés tavalyi tavaly szakmai gyakorlat fúdejóvolt

süti beállítások módosítása