Igen bizony tavaly ilyenkor érdekes dolgot csináltam ilyenkor. Legfőképp aludni próbáltam hajnal egykor, mert másnap nagy valószínűséggel dolgoznom kellett menni. Vagyis vegyük úgy, hogy dolgozni. Nem feltétlen amiatt jártam szakmai gyakorlatra. Pedig igen szakmai gyakorlaton voltam tavaly ilyenkor. És még ha feledni is szeretném, ami ott történt, mégis leírtam mit gondolok. Persze nem csak magamtól. Beszámolót kellett készíteni az iskolának gyönyörű élményeimről. Ebbe a történetbe engedek nektek is betekintést. Have fun!
Szóval kicsit érdekes a helyzet jelenleg…
Elvileg ez egy szakmai gyakorlat az a szak, amit tanulok, abba kellene, hogy erőteljesen belevágjon, de valahogy mégsem.
Vegyük kicsit sorra, hogy eddig mit csináltam.
Az első nap előtt reggel fél9kor szóltak, hogy héé te akkor holnap kezdhetsz, de felhívlak már, mert még nem jeleztél eddig vissza. Srácok én mondtam nekik mikortól jó és nem reagáltak rá semmi olyat, hogy akkor várunk onnantól szeretettel vagy valami egyszerűen csak tudomásul lett véve. És azért ha csak egy tudomásul vételt kapok válaszul akkor az nálam nem azt jelenti, hogy oké jöhetsz, azért egy megerősítés nem árt szerintem. De persze lehet, én vagyok túl naiv…
Na, szóval szóltak (egy felriadás mellett), hogy akkor holnap jöhetsz. Azért tartottam tőle, hogy mi lesz, de kiderült a tudásom első körben nem annyira érdekli őket. De erről majd később.
Hát jót szenvedtem aznap éjjel, mert normálisan aludni nem tudtam az is tuti. Izgulok azért az ilyenek előtt. Na de eljött a reggel indulás, még nem volt meg a rutin, de legalább nem hajnal 4-kor kellett kelnem. Jegyet venni a vonatra, de már nincs retour jegy ilyen kis távon. Akkor oda is meg vissza is egyet. Szerda volt és jó idő, de nem voltak sokan az állomáson, mint majd később láthatjátok. Fel a vonatra és indul a kaland, izgulok, hogy egyáltalán megtalálom-e a gyárat. Ja és hogy ne felejtsek el leszállni Nagybátonyba. Leszálltam és meg is lett az épület, de akarok én majd még egy ilyen szarul megközelíthető helyre dolgozni járni? Nem a vonattal van a gondom, hanem, hogy semmi járda menjél az úton, hátha elüt egy kamion, vagy egy vadbarom. Egyelőre nem tudom, de vannak már eltántorító tényezők. Szóval meglett és befele. Kapunál már mondom, hogy kit keresek, irányítanak a porta felé. Mondjuk érdekes, hogy a kapunál kérem el az iroda kulcsot, de ez egy másik történet. Na, megérkezek a portára és legalább ugyanaz a kedves jó csaj ül ott, mint a gyárlátogatáskor. Már akkor is azt mondtam, hogy azta ez aztán nagyon bitang. Na de a lényeg aranyosan segít, hogy megtaláljam, akit keresek, de közben jött (akiről most derült ki mikor ezt írom mekkora király) a király, vagyis az én mentorom itt a helyi integrált irányítási rendszervezető, vagyis egy menedzser. Ja, várjál, én mérnök leszek. Üsse kavics jó lesz. És a szép részek még csak ezután jöttek…
Szóval jött a mentor elvitt a helyemre, bakker még asztalt is kaptam, gondolom kitaláltad, egy irodában. Jó nem volt egy makulátlan asztal, de később javult a helyzet. Na, akkor te itt fogsz dolgozni – kaptam az infót – és kaptam egy papírost is szerződés címmel. Nem tudom még egyelőre lesz-e jelentősége, annyi biztos, hogy ott helyben nem nagyon néztem, de kiderült később, hogy egy árva petákot nem fogok kapni azért, amit itt végzek. Ez addig nem is lenne baj, ha én cserébe azt a tudást és gyakorlatot szerezném meg, amiért idejöttem, de erről még később. Hát aztán akkor én mit fogok itt csinálni? Hát titkon azért számítottam rá, hogy az első napomon kábé semmit, de ha már ennyire tudták, hogy jövök, meg tudták mit fogok csinálni azért tehettek volna valamit az ellen, hogy az első napom ne abból álljon, hogy pár angol szövegű dokumentumot olvasok, aminek a 80%-át azért nem értem, mert nem vagyok MENEDZSER. De arra akartak ezzel felkészíteni 8 órában, hogy majd ezzel fogok foglalkozni. Ez nem nagyon jött be. Mindegy a lényeg az, hogy az első napom egy székben ülve telt – 3 órával később egy asztallal is kiegészült – és olvasgattam. Jó ez egy kicsit túlzás, mert a nap végére – ahogy később általában – beindultak az események, csináltam valamit. Egy értekezleten bámultam kicsit pár veszekedő manágert. Majd a nap végére a délelőttre ígért tűz,- és balesetvédelmi oktatási megesett, ami (eskü) a nap legizgalmasabb része volt. Sőt a 10 perces oktatás (megjegyzem szerencsére) lett vagy egy órás csevej, ami jól jött az egész napos kussban ülés után. (De most mi vezessem magam körbe egy gyárba, amiben másodjára vagyok benn és pacsizzak le mindenkivel? Tudjátok, hogy nem vagyok olyan, meg kicsit fura is lenne.) Jól elbeszélgettem az időt a csajjal, jó arc, kedves, és az első ember volt, aki úgy kérdezett, mintha érdekelné, amit mondok. Ja és a legszebb ebben a napban, hogy a nap utolsó pillanatáig kb. nem is láttam a címzetes mentorom. Na, mindegy irány haza, mert már elegem van az első napból…
Hazaértem meséltem mi volt, és ahogy a nap folyamán sokszor majdnem teljesen kiborultam, mert ha ez vár rám 6 hétig…
Viszont legalább az első napon túl voltunk. Ennél már csak jobb jöhet – gondoltam.
Folytatása következik.
