Nem most nem az a mustár, csak megmaradt a mese egyik alanyáról. Viszont nagyjából elértünk a feléhez a tavalyi műsorból. Izgalmas dolgok jönnek még, de hogy mennyire azt csak lentebb olvashatjátok el.
Na, szóval itt vagyunk a 15. napon, félidő.
Azt viszont még nem meséltem, de volt még érdekes sztori, de pont most jutott eszembe. Ugye mondtam milyen elfoglalt a mentorom, kell vagy 700 fele figyelnie. Eddig oké, de persze itt is fellelhető a hiányosság, vagyis miért vannak segítői, ha mindenre ő ügyel? Na, nem az én dolgom, de az egyik nap mikor nem volt itt az egyik kolléganő, mert szabin volt, történt egy izgalmas jelenet. Az istenvilágkirálycsászár megint ezer dologgal volt elfoglalva (vagy nem sose tudom ebből mennyi a valós) jött még egy probléma valami papír kitöltésével kapcsolatban. Az elején említett munkavédelmis csaj, aki persze nem csak ezzel foglalkozik, de itt már megszokott, hogy senkinek sem csak az a dolga, amiért fölvették. Nekem se. Szóval jött és sürgősen kellett volna a dolog, de amilyen kedvesen jött, hogy ezt kéne intézni majdnem sírva ment el, mert akkorát ragelt a főnök (az irodáé tudod mentor, istenvlágkirálycsászár…), hogy én is beszartam. Azért ennyit anyázni még nem hallottam egy magasabb rangú embert. Persze a többiek, akik benn voltak a nevetésüket próbálták visszatartani, mit utólag kiderült, de azért ez engem kicsit megrázott. „Nem kell komolyan venni” – hát azért én rendesen elképedtem. Mondjuk, nem szeretném, ha leordítaná az én fejemet is.
Tegnap jártunk a felénél, de a hétnek most jött el a fele, de mi is történt tegnap?
Már hétfő óta ígérte a mentorom, hogy megnézi a smed-et vagy mi a fittyfenét, de hétfőn a kolléga nem volt itt, akivel csináltuk, tegnap meg…
Tegnap viszont megérkezett kb. fél 10-re és máris egy értekezlettel kezdett az irodában. Érdekes volt hallgatni, bár sok mindent nem értettem belőle, lévén minőségügyből csak 2-es lettem. Ezután jött egy ebédszünet. Az sem volt rövid, de mire visszajött mondta, hogy 5 perc és megnézzük, de hol a kamerája? Lenn hagytuk töltőn. Ott nincs, így egy kis kétségbeesett kapkodás után csak sikerült megtalálni azt az izét. Az egyik asztalon volt még pénteken, de valaki szó nélkül elrakta a szekrénybe. Persze kussba kell ülni mikor égen, földön keressük azt a vacakot, mert kinyírnak, ha nincs meg. Na, mindegy meglett, hála a jó égnek és még mindig élek. De ott azért megállt bennem a húgy is… Megtaláltuk, de mire felvittük odaadtam neki máris elszólította a kötelesség, de megint hová, azt senki se tudja. Ezután tegnap már nem is láttam, viszont a dokumentumok szortírozásába majdnem belealudtam, szóval az nagyon izgalmas. De a tegnapi napnak is vége lett valahogy és már kevesebb van hátra, mint amennyi eltelt.
Ugyan még nincs vége a mai napnak, de ma végre megnézte a főnök azt a csodálatos elemzést, amit készítettem egy hozzá nem értő kollégával. Kitalálta már szerintem mindenki, hogy nem volt tökéletes, de egynek legalább elmegy. Viszont az gond volt, hogy nem teljesen töltöttük ki a táblázatot, holott a 2. felére azt mondta istenvilágkirálycsászár, hogy azt majd vele együtt kitöltjük. Hát, mint kiderült azt is nekünk kellett volna megcsinálni. Egy kis ismerkedés a témával persze rávilágított arra, hogy ez egy lean-elmélet alapján kéne ezt megoldani. Persze ezt az elméletet, módszert, hívjuk, ahogy akarjuk, évekig tanulják. Menedzserek… Szóval egy ilyet kellett volna elsőre jól megcsinálnunk. Nem tudom, mintha nem fognák itt fel, hogy mire jó egy anyagmérnök…
Kicsit meséltem már a mentoromról istenvilágkirálycsászárról, de írnék pár szót a mellettem ülő srácról is. Peti. Én miszter 106-nak is hívom a menő Peugeot-ja miatt. Jó kis gép is lehetne… Na, de a srác ilyen kis gyúrós gyerek. Emellé persze viccesen beszél sőt, néha élvezet hallgatni, ha angolul teszi ugyanezt. Jó fej egyébként, bár érdekes, hogy több órára le tud lépni, de hova mehet ilyenkor? Rejtély. Elmegy gyúrni. Két telefonja van azokat is mindig az irodában hagyja, mikor elmegy valahova. Esküszöm volt egy alkalom, amikor pont akkor csörrent meg a mobil, mikor bezárta maga mögött az ajtót. Viszont egy valamit utálok benne. Mikor kicsivel előtte jövök el, mindig benne van az a hajlam, hogy mikor az út szélén sétálok az állomásra (mert járda ugye minek kis település, de ha már egy gyárhoz vezet az út, illene) úgy húz el mellettem, mint az őrült a kis kocsijával és ez mindig megijeszt. Mert nem csak hogy gyorsan, de 3 centire is tőlem és ez azért nem egészséges. Főleg nekem nem. Persze ilyenkor sem megy messzire csak az utca végi kondi terembe, de akkor is miért nem lehet nyugisabb tempóban? Miért kell szegény 1.1-es oroszlánját széthajtani? Nem értem ezeket… Na, mindegy a lényeg, hogy egyébként jó munkaerőnek számít szerintem, dolgozik rendesen, csak nem értem miért kell hazafele így rémisztgetni az embert. Hát emiatt is valószínűleg nem fog hiányozni ez a hely.
És hogy a felénél hogyan látom a dolgot? Egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam és amilyennek lennie kellene. Diákmelót végeztetnek velem tanulni csak nagyon keveset, és mindezt ingyen. Az eddig elmúlt 3 héten szerintem egy kezemen meg tudnám számolni hány érdekes, vagy inkább értékelhető napom volt itt.
És csodálkozol, hogy várom a végét? Szerintem ők sem fognak könnyes búcsút venni tőlem.
Hogy könnyes volt-e a búcsú később még kiderül.
De addig is, MUSTÁR.
