A várva várt folytatás. Jó annyira azért nem, de a kalandom tovább gyűrűzik a szakmaiság homálya felé. Izgalmas lesz a folytatás.
Még mindig nagyon élvezem a napjaim.
De eljött a hétfő és irány be először hétfőn. A 3 nap alatt megszokott rutin folytatódik, de a jegyvásárlás elmarad ma reggel, mert okosan bérletet vettem még előző nap. A MÁV-os bérlet egy kicsit érdekes, de lehet csak nekem újdonság az, hogy egy bérletre csak az egyik irányba út távolságát írják rá. Nekem fura volt, de csak otthon vettem észre, így hétfőre maradt a kérdés, hogy haza tudok én ezzel jönni? Vicces, de nekem ez nem volt egyértelmű.
Jegyvásárlás helyett pedig egy kérdésem volt reggel. Na, de az milyen reggel volt ám. Felérek az állomásra és látom mekkora tömeg, de szó szerint, ilyen sok ember ebben a megállóban még sosem láttam várakozni, pedig nem kétszer utaztam eddig innen. Szóval felértem és irány a pénztár a kérdéssel, mert nálunk ugye még jó, hogy van pénztár, nem hogy külön információs pult. De akadt egy kis probléma, mert jó sokan akartak jegyet is venni és a világ leglassabban dolgozó pénztárosától szerették volna ezt megtenni. Előttem nem vicc 10 percig bénázott azzal, hogy két Siófokig szóló jegyet kiadjon. Nem szokványos dolog számára ezt aláírom, de azért csak gyorsabban megoldhatná…
az utolsó pillanatban sikerült feltennem kérdésem és csodák csodájára 2 pillanat alatt választ is kaptam. Csoda, de még a vonatot is elértem. Beértem és szépen komótosan elkezdtem csinálni a múlt hétről rám hagyott feladatot, igaz először kicsit tempósabban hátha bonyolult és sokáig tart, de rá kellett jönnöm nem egy nagy cucc. Szembe velem senki az irodában a többi kolléga meg vagy itt van vagy nincs, és ugye ebbe beletartozik az én mentorom is. Szóval komótosan nyomtattam és aláírogattattam a papírokat. Ja, még mielőtt elfelejteném volt egy rövid beszélgetésem is a mentorral, hogy ugyan mi érdekelne. Hát nem az irodai munka az hót ziher… Persze ilyet nem mondunk, úgyhogy arról meséltem neki mit is tanulok, és mi leszek, mi szeretnék lenni. (Nem még mindig nem menedzser.) De ezen felül aznap sem láttam sokkal többet. Viszont volt egy kis érdekesség még egy áramszünet formájában, ami alatt természetesen bitangmód untam magam és az irodában ültem a sötétben. Mert mit csináljak? Gép nélkül nehéz dolgozni. De ez a nap is lassan eltelt és itt a hangsúly tényleg a lassún van, mert nem volt egyszerű. De egy nappal újra kevesebb.
Ez kb. egész héten így ment annyi különbséggel, hogy kedden az arcomba kaptam az információt, hogy ne csináljam ilyen gyorsan a feladatomat, mert aztán nem tudnak mit adni, így a nyugdíjas tempót valami eszméletlen lassúra cseréltem. Egy idő után már tényleg nem tudtam mit kezdjek magammal. Aztán az volt még egy fura sztori mikor reggel én értem be elsőnek az iroda dolgozóiból. Konkrétan az irodarész tök sötét volt. Na, akkor most mi lesz? Hát vártam, mert ilyen eddig nem történt és hátha jön valaki ajtót nyitni. Vártam és jött is valaki, – a munkavédelmis csaj az első napról – aki még abban is segített milyen néven kérjem a kulcsot, mert szám vagy valami jelzés ugyan minek rá… ’Pali irodája’ bakker és a kulcstartóra is ez van ráírva. És hol kell elkérni a kulcsot? Nem, nem a portán, hát ezt, hogy gondoltad, hogy logikusan ott lesz… A kapunál a biztonsági őrnél kell keresni.
Várj, logika? Az meg milyen betegség?
Ugye hogy élveztem? Ne aggódjatok nem napi bontás lesz.
izgultok a következő rész miatt? :D
