Milyen is volt annó nekem az utolsó...
Na de miből az utolsó? Nem nem gombócból és még csak nem is palacsintából, de a játékokat sem fogom hanyagolni (nem tehetek róla egy ilyen kocka vagyok :D ), hanem az utolsó élményeim egy-két dologgal kapcsolatban, amin mindenki átesik. Mondjuk életem során sokszor voltam sok mindenben utolsó, legyen szó egy mezei online harcról, vagy egy érdekesebb versenyről, netán egy közösség utolsó embere. De vannak olyan dolgok, amiből csak egyszer lehet átélni az utolsót.
Ilyen például egy ballagás. Igaz, hogy több helyről is elballaghat az ember, de minden intézményből csak egyszer.
Mielőtt azt gondolnátok, hogy emlékszem az óvodai ballagásomra hát elég nagyot tévedtek, bár van néhány emlékképem talán és persze otthon valahol még az akkori tarisznyám is megvan. Ilyen kép van bennem, hogy kicsi én mintha ingben lenne és valami torta is látszódik valahol az asztalkán. Meg talán még az örömkönnyekkel átitatott bánatos dadusok. És valami éneklős ballagás rémlik most bennem. Na azért mégsem olyan rossz teljesítmény, mégis találtam néhány emlékképet. :D Igaz itt olyan, hogy utolsó hét nem nagyon emlékszem.
Az utolsó óvoda utáni nyár hozta az első iskolai évet. Emlékszem, hogyan mentem iskolába anyával. :') Rég volt, szép volt, de a végére egész belejöttem az általános iskolának. Ott már azért jobban emlékszem az utolsó napokra. Igaz a hét egésze nem nagyon van meg emlékezetemben, de vannak itt is emlékképeim. Június közepe. Nyolcadik osztály lezárása. Húúúú hogy ott mennyi izgalmas dolog volt. Legalábbis akkor annak tűnt. Osztályfotó, mindenki kiöltözve egyen nyakkendőben. Kék volt. Még mindig megvan. Előkerül emlékeimben a kép. A kép szélén állok megilletődve, fehér ingben, fekete nadrágban és a nyakkendőben. Nagy megilletődött szemek és kicsit rövidke haj, amit még jó anyám nyírt formára. Ezen kívül az utolsó nap jut eszembe. A ballagás napján volt az évzáró is. Mint a nagy 8-os gyerekek mi az aula közepén ültünk és néztük a záróműsort. Én valahol a közepén ültem mert nem sokat láttam a színpadon történtekből. Megilletődött még mindig a gyerek.
Délután volt a ballagás. Nagy meleg, de akkoriban még az iskolán belül volt az ünnepség erre. Magas hőmérséklethez sok ember dukál, így volt ott ám izzadás. Ballagó diákok indultak az emelet lépcsőjének tetejéről. Mi voltunk a kékek. A kék nyakkendősök a büszke B-sek. Nem sok virágot kaptam, konkrétan csak azt amit alapból vittünk magunkkal az osztálytermek végigjárására. az útra nem emlékszem csak arra, hogy az igazgatóiban kezdtük és még arra, hogy útközben arra lettem figyelmes, hogy csillámporos a kezem. Persze az előttem álló lány haja. Nem értettem az mire jó, de oké ha így jó neki akkor így jó neki. Ezután a családi összevisszaságok jöttek és megkaptam a megérdemelt növénygyűjteményemet. Egy baglyos csokorra emlékszem, ami jó sokáig megvolt, de hogy mi lett vele nem emlékszem. Több emlékem volt, de lehet másra kellett a hely.
Nagy nyolcadikosból, kis kilencedikes lettem. Gólyatábor, jelvényavató, osztálykirándulások, 10., nem sok tanulás, 11., "jövőre érettségiztek készüljetek", utolsó osztálykirándulás, 12. évfolyam. Szalagavató tánc 2 hónapig való gyakorlása és tanulása, majd előadása és a szalag könnyek között való megszerzése, utolsó hónapok, (kelet hét) utolsó csalódások, utolsó jegyek, utolsó hetek, utolsó napok. Óriási hajcihő az utolsó évünkben. Utolsó hetünk viccesen nézett ki, mivel pont előtte volt Húsvét, így 3 nap volt a hétből és ebből egy nap a ballagás. 9-10.-ben szerettem a ballagás napját. Délutánra bemenni és a tűző napon ellenni. Na jó ez az utolsó annyira nem kellemes, de ha megehetjük a közönség számára kirakott szőlőcukrot úgy tűrhetőbb. :D 11.-ben ballagtatás és felmerül az érzés, hogy jövőre én állok majd a másik oldalon. Majd a ballagás napja és hete már egész más az utolsó gimnáziumi évben. Szóval 3 nap. Egy nap értelmetlenül bementünk a suliba, hogy még az utolsó jókívánságaikat elmondják a tanárok. Mire figyeljünk majd a ballagás utáni nagy nagy nagy megmérettetésben (nem nem kell tartani az érettségitől). Majd egy nap ballagási próba. Elpróbálni kint, ha eső lesz bent és mindezt kétszer. Aztán a nagy nap. Érdekes így visszagondolni, de a reggelemre nem nagyon emlékszem. Suliba reggel nem is kellett menni csak délutánra a saját ballagásunkra. Csokor virág és indulhatunk. Aula, beszéd, autógramm a nagy könyvbe és a tarisznya átvétele. könnyűnek hangzik, de nem az. Az autógrammnál figyeltem rendesen, hogy az amúgy is ronda írásom olvasható legyen. A virágot ülő pozícióban (míg várom az aláírásosztást) úgy tartani, hogy ne legyen virágporos az öltönyöm. Majd a ballagás. Na az is móka. Az összes osztályon végig, igaz úgy annyira nem nagy móka, ha te már senkitől nem kapsz ezen az úton virágot. De az éneklés az jól jön. Na meg amikor az osztályoknak egy-egy terem megjárása több időt igényel így fennakadás van. És ha épp úgy ragad be egy osztály, hogy a fele kint áll az udvaron. Ahol még az eső is szemerkélni kezd. Na ott kezdődik a móka. A lányok a hajukat féltik a fiúk meg ezen mulatnak. :D
Majd lezárása az egésznek. Beszédek, díjátadók. Igazgató szokásos beszéde. Ezek mind olyan dolgok, amik az időt húzzák és a fiúk idegeit nem mellesleg a lányok lábait készítik ki. De ha jön egy kis eső máris izgalmasabb és van a fejünk felett valami, ami elfedi unatkozásunk és van ok az eszmecserére is. Így történt meg nálunk, hogy a ballagók közül sem hallotta senki mit mondott akkor az igazgató. Mindenki az esernyővel volt elfoglalva. Én 4 embernek tartottam azt amit nekem hoztak. Vicces volt. Majd a nagy családi összeborulások. Virág mindenkinek és közös fotó, majd ki merre lát. Majd hétfőn a magyar érettségin...
De sajnos ezeknek is vége lett. Mint mindennek egyszer. Ennek az eszméletfejtésnek mondjuk pont itt.
Szép volt, jó volt, újraélném...
