Érdekes dolog ötlött eszembe így estefele.
Jövő. Gondolkoztatok már mik lesztek, ha felnőtök? Vajon mi lesz belőled, ha egyszer kilépsz a világba? Egyáltalán, hogy lépsz majd ki? Például egy diplomával a kezedben? Netán csak egy érettségi bizonyítványt lóbálsz majd? És a legnagyobb kérdés mit tudsz majd kezdeni azzal a végzettséggel amid van?
Sok kérdés, de hol vannak a válaszok? Arra majd Te magad adod meg a válaszokat tetteiddel és döntéseiddel. Hogy mikor? Arra Te tudod a választ, de leginkább akkor, mikor megcselekszed azokat a bizonyos sorsfordító tetteket és meghozod döntéseid. És ezek pedig épp a megfelelő pillanatban fognak megtörténni. Minden okkal történik Huszár szerint. Talán meg van írva előre a történetünk valahol. Talán azért történnek meg velünk a sorsfordító dolgok, mert valaki vagy valami irányít minket, vagy csak egyszerűen tényleg a sorsunk le van írva a mennyei papírcetlire, amit valaki vagy valami tart és történik velünk, ami meg van írva. Ezt Huszár nem tudhatja. Ezt csak az tudhatja, akinek ez a munkája, hogy a leírt mesét megtörténté teszi általunk.
Vagy saját magunk alakítjuk sorsunk? És az és úgy történik, ahogy mi választjuk meg vagyis nincs senkinek és semminek beleszólása?
És ha már munkánál járunk, akkor milyen munkát tudsz majd magadnak szerezni? Végzettséghez illőt, vagy egészen mást? Például anyagmérnökként lehetsz akár rádiós is. Vagy szicíliai drogbáró. De akár anyagtechnológus is. :D
Elgondolkodtam, hogy belőlem mi lehet majd. Eddigi életemben már sok minden szerettem volna lenni. Autóversenyző, újságíró, ügyvéd (annó jól hangzott és ezért), de lehet naphosszat sorolhatnám még mi. Most épp a média tetszett meg, de ott is valahogy a rádióban való pofázás lehet menne. Vagy akár újságban is szerepelnék mint író. Persze nem egy bulvár újság impresszumában szeretnék helyet foglalni, mert távol áll tőlem az ilyesmi. Nem is szeretem. De ebbe nem mennék bele. Egy vidám műsor, egy vidám rovat előadója lennék szívesen. De mint ezelőtt láthattátok véleményezni is tudok ám. :D Szóval ha írnék valami ilyesmit. A rádiót meg azért is preferálom, mert ott egy kis arctalanságot engedhetünk meg. Bár a mai világban... Az arctalanság nekem talán azért is jól jönne, mert nem vagyok egy olyan kamerák kereszt tüzébe való figura. De ha már kamera. Akkor már inkább a másik oldalára állnék és készíteném a felvételeket. Igaz inkább állóképeket rögzítenék és inkább egy fotó studió, mint egy film studió, szóval maradjunk a fotózásnál, mert vannak akik szerint jól csinálom. Pedig csak kattingatok. :D Lehet hobbiként fotózni fogok. Lehet nem és megmaradok a kattingatásnál, családi képek lövésénél.
Annyira próbáltam filozófikusra venni a figurát, hogy magamnak is ellentmondtam. És még Huszárnak is.
De a lényeg, hogy sok minden megtörténhet, sok minden lehetséges az életben az egyetlen biztos pont az a jelen. Így ragadd meg a pillanatokat és élvezd az életed, a jelened, mert lehet holnap elcsap a villamos (vagy a lóvasút), de lehet nem és kapsz még egy napot. Éld az éledet, olvass, játsz, és cselekedj.
De legfőképp szeress. <3
