Hát igen ez is egy téma ami érdekel és valószínűleg fogtok még ilyet olvasni tőlem, ha követtek engem néha. :)
Szóval egy kocka gyerek is elveszett bennem, bár nem tudom, hogy ez jó vagy rossz tulajdonságom, de kell mindenkinek egy hobbi és nekem ez jutott. Ja és még valami. Megpróbálok nem annyira szakmaian írni, mert azért az ilyenben jártas vagyok egy kicsit és ezt majd a továbbiakban is megpróbálom betartani. :)
Szóval kezem közé került egy érdekes játék, amit nagy érdeklődéssel vártam. Ez nem más, mint a Medal of Honor Warfighter. Nagyon vártam, mert az előző része nagyon rosszra sikeredett és kíváncsi voltam rá tudnak-e 2 év alatt valamit fejlődni a fejlesztők. A végeredményről később, addig kicsit nézzük mit tud ez a játék.
A tesztet PC-n végeztem el igaz egy kontroller segítségével játszottam végig. Igazából nem tudok mindenről nyilatkozni csak az egyjátékos módját próbáltam ki. Mit mondjak felemás érzésekkel hagyom ott a játékteret. Egyrészt egy összetett és jó történetet kreáltak a készítők mely megható és akciódús pillanatokban is bővelkedik. Másrészt viszont olyan hibái vannak melyek sajnos a pozitívumokat elfelejtetik velem. Mikor láttam, hogy a nemzetközi sajtóban milyen pontszámokkal illették már gyanakodtam, hogy nem lesz egy hű de jó játék és sajnos nem is tévedtem. De kezdjük az elején.
Történetileg, mint mondtam jól teljesít a játék mely a háborús FPS (belső nézetes lövöldözős) játékoknál már megszokott közel-keleti konfliktusra épül. Annó az előző részében a MoH-nak az volt a pláne. hogy valós eseményeket boncolgat kicsit filmesebb köntösben. Itt egy kitalált történet alapján masírozunk végig a pályákon amiből 13 jutott a kampányba és igen itt is egy keleti konfliktus az oka mindennek. Szokásosan van egy főgonosz aki mérhetetlen csapást akar mérni a világra és a bátor amerikai katonák megállítják ennek végrehajtásában. Így a történetet annyira nem is boncolgatnám akit érdekel próbálja ki játsza végig, mert egyszer azért megéri, ha szereti az ilyesfajta játékokat. Attól függetlenül persze, hogy egy szokásos történetet kapunk egy legalább akcióban gazdag történet ez. Lesz itt minden, a világ számos pontján tölthetjük meg ólommal ellenfeleinket és még különféle járműveket is vezethetünk, ami ugye jó mert változatos lesz csak nem tudom miért az autóvezetős részt csinálják meg jól amikor ez egy lövöldözős játék vagy mi a szösz.
Mert az autóvezetés az jó lett, kifejezetten. Kellemesen tud mozogni az autó és még ügyes térképet is kapunk olyankor ami nagyon hasznos tud lenni. De ez nem egy Need for Speed az majd jövőhéten jön :D . Szóval a Danger Close-nak nem erre kellett volna ráfeküdnie, azt majd meglátjuk a Criteriontól (ők hegesztik az új NfS-t). Na de vissza a MoH-hoz. Azt ugye meséltem mi a jó, de a lövöldözős rész sem lett rossz. Bár az irányítást szokni kell PC-n, ezért is váltottam inkább kontrollerre, mert egyszerűen nincs elég ujjam hogy az egérrel matassak a célzásválasztásnál... Szóval ez nagyon nem tettszett, de a többivel igazából gond nincs. Ahol ontani kell fegyverünkből az áldást azért elfogadhatók, bár az ellenfelek igen butácskák tudnak lenni és a csapattársainkat is csak dísznek kapjuk. A mechanizmusok igazából egy átlag FPS szintjét hozzák, így semmi kiemelkedőt nem ad a játék, magyarul a mész azt lősz, néha plusz feladatból mész azt lősz. Ami érdekességnek felhozható az akcióban, hogy vannak ilyen ajtóberúgós részek, amiknél kiválaszthatjuk, hogyan rontsunk be az általában ellenfelekkel telezsúfolt szobákba. De hogy ne legyen olyan egyszerű, többet nyithatunk meg a kampány során a berontások utáni fejlövések gyűjtögetésével. Igazából csak látványelem, hatékonyabb nem lesz tőlük az ajtóátszakítás.
Ha már látvány. Egész jól néz ki, még úgy is, hogy nem sikerült maximumon futtatnom, de így is szépnek mondható. E téren kihasználták a tavaly a Battlefield 3-hoz fejlesztett FrostBite 2-es grafikai motort. Szépek a fények és ott van a grafika is, de a BF-ben megismert valóshoz nagyon közelítő rombolhatóságot valahogy kihagyták és ez egy nagy fekete pont a fejlesztőknek. Mert a motor képes rá csak itt valamiért ez kimaradt... Egyébként jól optimalizált és kifogástalanul működik.
A Danger Close még a hangok terén is sokat tanult a DICE-tól (Battlefield fejlesztői), mert különféle tereken nagyon szépen szólnak a fegyverek ropogása és csapattársain ordibálása egyaránt. Tehát a hangokkal sincs gond, szépen szól és a zenék is kellemesek, epikusak ahol kell és meghatóak az olyan pillanatoknál.
Ugye említettem. hogy a többjátékos üzemmódot nem tudtam kipróbálni, de sajnos nem találtam benne külön coop módozatot sem. Ez egy nagyon nagy hiba, mert nem csak a multit szeretnénk élvezni és az azokon való egymást halomra lövését, hanem egy társunkkal való kicsiny sztori végigjátszását is.
Összességében nem lett egy rossz játék, de sok hibája van és nem sokkal léptek előre a fejlesztők az előző részhez képest. Oké a FrostBite 2 engine, de nincs kihasználva eléggé. A kampány 4-5 óra alatt kijátszható a multi talán tud rajta segíteni, hogy eltartson a következő lövöldéig. Tovább nem hiszem.
Ha értékelnem kellene, akkor egy 10-es skálán talán egy 6-ost megérdemel a játék, mert azért nem rossz a szép grafika és a gyönyörű hangok kárpótolnak a rövidke kampány és a néhol értelmesnek nem nevezhető mesterséges intelligenciáért. Játszható, de idén inkább várós ebben a kategóriában az új Call of Duty.
