A tavalyi kalandom története tovább íródik. Vagyis bemutatódik. Vagyis bemásolódik.
Mert már tavaly egyszer leírtam. És beadtam mint beszámoló. Nem hiszitek el, de így.
Jött a péntek reggel, egy cseppet több alvással, mint előző éjjel, mivel nem azon izgultam mit kapok, mert folytathattam a papírtologatást. Ismét a reggeli rutin bár a nutellás kalács kenyérré változott, de a jegyvásárlás megmaradt, de annyira pontosan már nem értem be, mint eddig. Reméltem nem lesz belőle gond, de ki nézi, a jelenléti ívem magam vezetem. Így persze csak annyi értelme van, hogy látszik mikor voltam itt, de hogy azt a napot tényleg itt töltöttem és az tényleg annyi-e mint, ami le van írva, az senkit nem érdekel. Szóval beérhetnék 10 perccel később is akkor se szólnának. Viszont ha egész nap nem lennék, azt csak észrevennék. Pénteken is csináltam a kis dolgomat olyan nyugis tempóban, mert ugye tudjuk, mennyit fizetnek nekem ezért…
Persze, mint eddig sokszor munkáim során most is megkaptam, hogy gyors vagyok először pénteken, cseppet burkolva ugyan. Így később a nyugis tempót nyugdíjasra csökkentettem. És, hogy még lassabban haladjak, kitaláltam beiktatok kicsit hosszabb szünetet egy toalett látogatás keretében. Megtaláltam a királyi WC-t, ami a menő tárgyalóval egy szinten van, és ha jó napom van egész nap üres és még nyitva is van. Ott aztán nem zavart senki olyat tudtam trónolni. Ezzel is kitoltam kicsit a feladat végrehajtás idejét, ha már tempós vagyok. A nap végére kiderült, hogy aki eddig a feladatokat adta, az következő héten, szabadságon lesz, így arra kényszerültem, hogy még jobban kitoljam az időt, mert aztán tényleg csak unatkozok napokat. Aznap délután négykor megkérdeztem az épp ott lévő mentorom, hogy ha én, itt már nem kellek mehetek-e erre az volt a válasz, hogy őt nem érdekli, de nem kéne, mert itt van a vezetőség, nem vennék jó néven…
Így kiszenvedtem a fél ötöt, pedig hamarabb hazaérni milyen jó lett volna pénteken. Na, majd most pénteken, hacsak nem torkollik írásba, mint most is.
Ó az áldott hétvége. Csak ne lenne olyan rövid… Legalább a brit nagydíj jó volt.
De hogy mi vár rám az első teljes héten, szabadságok és papírok közt, abba belegondolni sem mertem.
El ne higgyétek. Kivágtam a felét.
