Akármit csináltok, azonnal dobjátok el és most olvassátok a sztorit izgalmas lesz. Lenne itt egy csepp probléma...
Ma reggel is mire érek be? Hát 8 órakor még senki sincs itt, aki irodásként 8-ra jár. Megint én értem be először. De megspékelte a dolgot, hogy nem kellett csak 10 percet várnom és legalább tudtam ki jön majd. Hát persze miszter 106, aki ma nem zárásként, hanem kezdésként ment a kondiba, mely után már reggelről halálra rémisztett penge verdájával. Csak reggel tényleg megrémiszt. Kómás fejjel bandukolok az út szélén, fülemen a füles és egyszer csak vruuuum… Már jól indul a nap.
És még hogy folytatódott. Szépen csinálom a kis munkám és egyszer csak betör az irodába a HR-es. Hát te meg? Meséli, van egy csepp probléma. Na, most nagyon figyelj! Ugye szakmai gyakorlat 6 hét. Erről van egy szerződésem, hogy 6 hetet kell járnom és meg van, hogy július 1. és augusztus 11. között járok ide gyakorlatra. Na, ez ugye egybefüggően 6 hét. És egy kis lábjegyzetben a szerződésen meg lett jegyezve, hogy ha eléri a 6 hetet a gyakorlat, fizetni kell. Viszont a szerződésben az állt, hogy pénzt én ugyan nem kapok itt, viszont így mégis kellene, hogy kapjak. Na, de olyan eszes kis tervet gondoltak itt, hogy ihaj. Szerződésmódosítás lesz, csak azért, hogy mégse kelljen fizetniük egy kanyi vasat se, így nem egybefüggő lesz a 6 hét, hanem darabolt, így nem jár pénz. Majd írnak a sulinak ez ügyben. Csak tudnám ki fog visszaírni ilyenkor.
De ez mekkora egy mocskos szemét dolog már, hogy csak emiatt szerződést módosítanak, hogy véletlenül se legyen senkinek se rossz a dolog és én se járjak jól egy kis pénzecskével véletlenül se…
De legalább egy napot még lehúzhatok a centiről…
Kész én már nem tudom, mit mondjak ezzel a céggel kapcsolatban. Azt nem tudják mi az a szakmai gyakorlat, azt se mi fán terem az, hogy mérnök és most ez… Hát komolyan mondom vicc, nem, hogy kb. semmit nem tanultam itt, de még azt a pici dolgot is elcsenik, hogy egy icipicike kicsike kis pénzecskét véletlenül kapjak. És a legviccesebb, hogy a mentorom is röhög a dolgon, mikor mondom, hogy mesélnem kell majd az itt töltött időről egy ilyen 10 oldalban. „Izgalmas lesz” – mondja, miközben én épp kínomban nevetek még mindig…
Már sikerült naprendre térnem az elhangzottak felett, de sosem fogok pozitívan beszélni erről a cégről senkinek. A látszat most nagyon csal, egészen más, mint amit mutatnak magukból. Nem tudom ez mire jó, de nálam ez nagy csalódás… Pedig milyen szép reményeket fűztem hozzá…
Szóval ez történt tegnap és már nagyjából felfogtam a jó fej főnököt, akit megismertem az első látogatáson már a pokolba kívánom, hogy egy kis pénzt miért nem tudnak adni azért, hogy 6 hétig napi 8-órában benn ülök és csinálom más feladatát. Mert ha még tanultam volna valamit, akkor jó sokkal fontosabb dolgot kaptam a pénznél, azt a tudást, amivel megcsinálhatom a hátralévőket. De ezt nagyon nem kaptam meg… Ehelyett honorálhatnának egy kis zöldhasuval, ha már túl hülyék ahhoz, hogy megértsenek néhány dolgot.
Persze ma reggel is a megszokott nóta játszódott. Ugyanúgy már reggel is a frászt hozza rám miszter 106 és ugyanúgy én értem be először, mint mindig mikor a kolléganő szabin van. De jövő héten jön vissza így kapom majd megint a rendkívül izgalmas papírtologatós feladatot. Nagyszerű lesz, főleg még két hétig csinálni ezeket.
Végre ennek a hétnek is pont van a végén. A mai napom sem állt másból, mint a többi a héten, papírokat tologattam vakulásig. Much izgalom… Csak ma még a mentorom is mellőzte a bejárást, így még kevésbé tudott velem foglalkozni. Na, nem mintha eddig túl sok mindent csinált volna, de ő már csak ilyen, menedzser. A mai nap is volt, hogy órákra egyedül maradtam az irodában, valószínűleg utoljára történt itt velem ilyen, mivel jövő héttől nincs szabadságon a rohangálás mentes kolléganő.
Félek nagy szenvedések lesznek még. Eddig se voltak kicsik, sőt meséltem is mekkorák voltak. Ma is majdnem rádőltem a papírokra, annyira untam az egészet, ezt a monoton papíros pakolósdit.
Egyébként pénteken mégis benn volt az én istenvilágkirálycsászárom, csak az irodája környékére nem volt hajlandó menni. Persze amilyen nagy forma ő itt van másik helye is, mint kiderült számomra. De minek egy embernek két asztal két külön irodahelyiségben? Amikor meg valakinek helyet kéne szorítani nincs. Ehhez hozzátartozik, hogy pénteken volt egy vicces jelenet, mikor épp pihegek ama irat és egyéb mindenséges mini raktárban, melyben papírokat tologattam, egyszer csak betoppan a kedvenc HR-esem. (Kedvenc mi? Főleg amelyik olyan sajnálkozó tekintettel tudja elmondani, hogy mehetek az anyámba, hogy még én érzem rosszul magam.) Szóval jön, és kérdezi, mit csinálok itt, hát mondom a feladatom. Aztán kérdezte mi az én kicsit kifejtettem, de kérdezem, hogy miért jött? Hát helyet kellene találnia, ahol egy asztal és két szék elhelyezhető, hogy valami nem tudom, kicsoda nyugodtan tudjon beszélgetni a dogozókkal. Hát a röhögés igen erőteljesen kerülgetett, mivel ez a raktár, nem hogy asztal, de még szék befogadására is alkalmatlan, és hát kérem ez egy raktár. Ezután továbbállt és folytattam az eddigieket.
De hogy a hátra lévő két hétben mivel fogok szenvedni, még nem tudom, viszont elegem van ebből a cégből. Annyiszor elmondtam már, így nem részletezem megint, de lassan egy hónap után sem fogják minek jöttem ide. Szerintem már nem is érdekli őket és már engem se, csak legyen vége.
Vége...
Hol van még az...
